Gyermekkorunk gasztronómiai élményei képekben…
A múlt heti DIY bejegyzésem kissé nosztalgikus hangulatba hozott, így már akkor tudtam, hogy hamarosan kaptok tőlem egy kis retro összefoglalót. Mert ki ne szeretne visszaemlékezni gyerekkorunk felhőtlen éveire? Én 80-ban születtem (szuper, mert kerek, mert könnyű megjegyezni, ellenben a gyerekeim születési évének diktálásakor mindig kell 15 mp gondolkodási idő), tehát nem háború előtti időkből hozok képeket, hanem olyanokat, amik az én gyerekkoromat is színessé tették. Lehet kommentelni, hogy bennetek melyek hagytak mély nyomokat, mi volt a kedvenc, és mi nem.
Kezdetben pár képet hoztam, ha tetszik, lesz folytatása is! 😉 A fotók forrása (ahol én bukkantam rájuk) a képekre kattintva elérhető.
Kezdjük azzal a bizonyos Pilóta keksszel, aminek rekonstrukcióját a csináld magad rovatban publikáltam. (Megjegyzem, nugát nélkül, de szerintem jobb lett, mint az eredeti.)
Volt ennek a Pilótának egy testvére is, na az már sokkal jobban a szívemnek kedves volt. Vaníliás karika régen… Rémlik?
Újabb keksz következik, ezen magam is meglepődtem, mert magamtól nem jutott eszembe, csak kutakodásom közepette villant be, hogy jéééé… És figyeljétek a doboz alján lévő zsiráfot! Lehet, hogy a zsiráf miatt vetettem ilyen kekszet? 🙂 TereFere
És ha már dobozos desszerteknél tartunk, ne felejtsük már el a szaloncukrot se…. Mindenkinek volt ilyen doboza? És ti is ebben a dobozban tároltátok a karácsonyi díszeket? 🙂
A süvegcukorról nagyon-nagyon halvány emlékem van, Ercsiben, nagymamám kertjében voltunk, és Andival (nagynéném) ettünk ilyet. Talán kék/piros fényes borítása volt. Akkoriban még működött Ercsiben a cukorgyár is gőzerővel. És nem kapott senki szívbajt attól, ha elnyalogattunk egy ilyen kisebb tömb tömény cukrot 🙂
Gumicumi… Mikor már elfogyott, még akkor is rágcsáltad a fehér műanyagot, mert a perem alatt még volt egy kis maradék gumicukor, ha meg már az is elfogyott, csak szimplán jó móka volt. A bolti polcon (hihetetlen de még mindig emlékszem, nagyjából melyik soron mit árultak) volt mellette a hosszú gumicukor, egy tasakban 3 csík (sárga, piros, zöld) – erről nem találtam fotót, de ez is nagy kedvenc volt.
A téli fagyit se kell gondolom bemutatni, ráadásul időközönként felbukkan egy bizonyos áruházban, amikor épp Retro-napokat tartanak. Ha volt édesség amit gyűlöltem, na az ez volt…. gusztustalan íze volt, felnőtt fejjel sincs az a pénz, amiért megkóstolnám 🙂
Na a Donald rágót se annyira az íze miatt szerettem, mint inkább a benne rejlő mini képregények végett. Hatalmas rágógumi, amit alig lehetett rágni, tömény édes nem tudom mihez hasonlítsam ízzel. Egy pár percig még elrágódtam rajta, aztán a kukában landolt. Vagy az asztal sarkán 🙂
És arra ki emlékszik, hogy néhány rágós matricát magunkra tudtunk applikálni, mint valami tetoválást? Ezek voltak ni:
Váras csoki a Szerencsi gyárból 5 forintért… Gyűjtöttétek a fiókban? 🙂 Ez legalább fincsi volt.
A váras csokival ellentétben én pl. egyáltalán nem rajongtam a Kajláért… nah vajon miért? Mert nugátos. Ezzel a szóval ki is lehetett volna nyugodtan kergetni a világból 🙂
Szeretnél még hasonló bejegyzést látni itt a blogon? Ha tetszett, nyomj egy lájkot, vagy oszd meg! Köszönöm! Hamarosan jön a második rész! 😉
És amíg vársz a folytatásra, gyere, és csatlakozz a Facebook oldalamhoz is itt: ——-> HahoPihe Konyhája
Ha pedig abszolút nosztalgikus hangulatba kerültél, néhány régi reklámot is megtekinthetsz most Petra-blogján —–> ITT!
Nyomtatás
Isteni jót mulattam! 🙂
Ennek szívből örülök! 🙂 Gyere máskor is, lesz folytatás! 😉