Avagy amatőr próbálkozás a gasztro ajándékok tárházában…. (Karácsonyi ajándéknak tökéletes! 😉 )
Mióta áprilisban nyertem egy szilikon bonbonformát, ez a második próbálkozásom. Bizonyára, ha több időt fektetnék bele, akkor nekem is jobban menne, de azért ez már az a kategória, amire valóban kell az a picit több idő. Nekem viszont nem mindig van… Pedig szeretném, ha egy nap több mint 24 órából állna 🙂 Vagy csak ha lassabban peregnének azok súlyos percek….
Az első bonbonkísérletemet se publikáltam még itt, csak a Facebook-on, úgyhogy most már nincs mese, kell egy bonbon is. A fotókkal most teljesen alul múltam önmagam, de mire észbe kaptam, már nem volt bonbon, amit fotózzak. Úgyhogy ezekkel kell beérnetek. A só senkit se riasszon el, pont ettől a kevéstől lesz igazán jó a krém!
Hozzávalók
15 dkg étcsokoládé, 1 ek vaj, 5 ek cukor, kb. 0,5 dl tejszín (lehet, hogy 0,7, nem mértem ki, de kevesebb volt, mint 1 :), egy csipet só
Kezdjük a töltelékkel. Az olvasztott vajra rászórjuk a cukrot, és lassú tűzön nagyon világos színűre karamellizáljuk. Hozzáöntjük a tejszínt, és az egészet sűrűre főzzük. (Néhány perc) Hozzáadjuk a csipet sót, és félretesszük.
A bonbonokhoz a 15 dkg csokoládé 2/3-át megolvasztjuk vízgőz felett. Ha kész, levesszük a tűzről, a maradék 1/3 részt apró darabokban hozzáadjuk, és addig kevergetjük, amíg el nem olvad. Kezdhetünk vele dolgozni. A bonbonformákat megtöltjük tele egyenként csokival, majd ha kész vagyunk, fejre állítjuk, és kicsurgatunk belőle minden felesleget. A szélén és az alján (ami majd a teteje lesz) marad annyi csoki, ami a burkot képezze. Betesszük a hűtőbe. (Lusta ember fagyasztóba dugja, hogy siessen…. 🙂
Ha megdermedt, mindegyiket feltöltjük a karamell krémmel, épp annyira, hogy még egy vékony csokiréteggel le tudjuk zárni a bonbonokat. Ez lesz majd ugyanis a talpuk.
Újra hűtő, hogy a karamell tovább kössön. Mivel valószínűleg a csokink közben már visszaszilárdult, olvasszunk rajta picit, csurgassuk rá a bonbonokra, és egy késsel, vagy tortalapáttal óvatosan húzzuk egyenesre. Na ez a rész az, ami nekem sose lesz szép, de ne aggódjatok ti se, a talpa látszik a legkevésbé, főleg ha már az ajándékozott szájában van 🙂 Ismét be a hűtőbe, amíg a csoki talpak is meg nem dermednek. Bonbonpapírba pakolgatjuk, keresünk egy szép dobozt, és ajándékba elosztogatjuk. Vagy megesszük…. Ki hogy gondolja 😉
Nyomtatás
