Horvátország két gyerekkel…

Tudom, sokan gondolják azt, hogy 2 kisgyerekkel ijesztő nekivágni egy több órás útnak, és be sem merik vállalni. Bevallom, én is így gondoltam. És nyár elején még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy mégis nekivágunk. De megtettük, és nagyon jól tettük. Nem kell ezt túl stresszelni, vágjatok bele bátran ti is, akik nem mertek. Akik pedig eddig se gondolták hogy ez akkora gond lenne, azok csak ejtsenek el egy “én ezt már régóta tudom” mosolyt 🙂

DSCF0914_2

Tengerpart vs. Balaton. Kell egyáltalán összehasonlítani a kettőt? Én nem tenném. Van egy ismerősöm, aki pár éve szó szerint fújjogott azokra, akik a tenger mellé mentek, történetesen Horvátországba, mert szerinte csak nagyzolásból tették, hogy elmondhassák, tenger mellett vannak, és a szomszéd Adria pont kapóra jön ehhez. Nekik pedig a Balaton is tökéletesen megteszi.

Nos, én mindkettőt imádom, és szeretem, mindkettőnek megvan a maga varázsa. Az utóbbi 7 évben, ha eljutottunk nyaralni (mert nem mindig voltunk), akkor a Balatonig mentünk. Így jött ki a lépés, majd a gyerekek születésével ez továbbra is így maradt. Nem voltunk olyan bátrak, hogy bevállaljunk egy 7-8 órás utat. Tudom, sokan megteszik, én nem vágytam rá egy cseppet se. De a tenger hiányzott. És nem azért mert nagyzolni akartam. Hiányzott a kéksége, a fehér sziklák, a zöld fenyők, a hullámok, a nyüzsgő, köves, keskeny utcák, a fagyizók, a hajók, és a gasztronómia. Itthon nem nagyon eszünk tengeri herkenytűket, halat is elég ritkán fogyasztunk sajnos. Ha mégis, akkor ezeket saját magam készítem el. De sose lesz pont olyan.

Tehát 7 év kihagyás után egy hirtelen ötlettől fellelkesülve megkerestük kedvenc városunk utazási irodáját, ahova régen bejáratosak voltunk, és kiszemeltünk egy cuki kis apartmant magunknak. 4 felnőtt, 2 gyerek, tehát igen, nem magunk voltunk, sógorom és majdnem sógornőm is velünk tartott. Úgyhogy következzen 10 napos kalandozásunk története képekkel illusztrálva.

A fotók kivétel nélkül, mind saját készítésűek. Ezek felhasználása az engedélyem nélkül TILOS!

Noha volt az elején félsz bennem, hogy úristen, több órás útra vállalkozunk egy mindjárt 6, és egy ősszel 3 éves gyerekkel, akik a 2,5 órás Soproni utat is úgy teszik meg, hogy nagyjából 139-szer kérdezik meg, ott vagyunk már? (Tudjátok, mint a Shrekben…) Meg 2x minimum jelzik hogy na most ők tuti bepisilnek/kakilnak, vagy szimplán hányingerük van. 🙂 De ahogy közeledett a nap, úgy hessegettem el az aggodalmat, és nyugodt szívvel indultunk útnak hétfő hajnal 4 órakor. Fél4kor ébresztettem a gyerekeket abban a szent hitben, hogy ha rájuk dobálom a ruhákat és átpakolom őket a kocsiba, vígan alszanak majd tovább. Persze…. B. izgatott volt, egész úton egyetlen percet sem aludt, néha-néha evett, ivott, minden rendben volt. H. viszont szerintem sokkot kapott a hajnali ébresztőtől, egész úton nem volt hajlandó enni, összesen kb. 2×20 percet aludt, és mire célba értünk, 38 fokos lázat produkált. Hurrá, betegen kezdjük a nyaralást, gondoltam. De másnapra elvágták… Biztos valami utisokk volt 🙂

Az utazáshoz tartozik még, hogy sikeresen elindultunk a rekkenő 30 fokos hőségben, még hajnal 4kor is leizzadtunk, mire bepakoltunk, ellenben a határt átlépve hőmérséklet esés, és az Ucka alagút végéig kísérő eső volt az útitársunk. Nincs is szebb annál, amikor így indul az ember nyaralni, ugye? 🙂

Összességében egész szerencsések voltunk, noha volt részünk esőben, felhőkben, szélben, de minden nap sikerült bejutnunk a tengerbe legalább egy kis időre. Az utolsó nap hullámai voltak a legszupibbak, igaz ezt inkább csak a felnőtt férfiak élvezték testközelből, nekem megtette a partról szemlélődés is.

Istria… – kicsit földhözragadtak vagyunk, de ha valami elsőre szerelem, ahhoz eléggé ragaszkodunk. Így esett ez Istriával is. Immáron harmadszor Porec lett a célpont.

DSCF0287_2

Az a város, ahol 9 évvel ezelőtt Férj (akkor még Pasi) ezzel a gyűrűvel megkérte a kezemet…

DSCF0017_2

Az örökké nyüzsgő, éjszaka fényesen csillogó köves utcák, a sötét sikátorok, a hangulatos éttermek, a széles választékot kínáló fagylalt árusok, a rengeteg kis üzlet, a zene, a kikötő….

DSCF0112_2

…aztán ott a kristálytiszta tenger a fehér sziklákkal, a vörös földek, a zöldellő fenyők. Szeretjük. És a gyerekek is megszerették.

20140729_132013_2

Lévén, hogy gasztro témájú blogot vezetek, beszabadultam a város legtutibb cukijába…. na nem cukrászda, hanem szó szerint cukorkák hada sorakozott fel, amit a kalózok gyűjtöttek össze nyilván tengeri csatáik során, és hordókban szállították Porec belvárosába, hogy itt értékesítsék portékájukat. Ki kér egy hordó édességet? Csak azért nem vásároltam össze mindent, mert túl voltunk már a fagyi-palacsinta “túrán”, és épp kidurranóban voltunk 🙂

montazs_2

Ha már palacsinta… Függetlenül attól, hogy imádom, ritkán eszek strandon, vagy ilyen helyeken. De itt az óriás palacsintának soha nem tudtam még ellenállni. Pedig semmi extra. 🙂

DSCF0482_2

DSCF0484_2

A desszert nagyjából tényleg ki is merült a palacsinta-fagyi kombinációban. Fagyiból volt gombócos vicces bácsiktól, akiknek az a hobbijuk, hogy mikor a gyerek nyúl a fagyiért, akkor úgy csinálnak, mintha leesne, vagy amikor épp készül megfogni a szalvétával betekert végét, kihúzzák a kezéből, és csak a szalvéta marad. Az én gyerekem ezt nem értékelte túlzottan, másnap közölte is, hogy keressünk új fagyist, vele ne mókázzon senki, ha fagyit akar enni 🙂

Noha Porec utcái zsúfolásig tele vannak szebbnél szebb éttermekkel, mi rutinos turistaként nem ezek közül válogattunk,  mert köztudott, hogy itt sose olcsó az étel. Márpedig egy 4 fős családnak néha ilyenekre is kell ám figyelni. 🙂 Ettől függetlenül széles volt a paletta éttermek terén, mutatok néhány fotót, ami nekem nagyon tetszett.

DSCF0637_2

DSCF0703_2

DSCF0696_2

Nézzük, mit ettünk. Nos, “jó” magyar turistaként felpakoltuk a kocsit mindenfélével. Szerintem épp csak kiskutyát nem vittünk magunkkal. (Leszámítva Hanna alvós kutyáját persze) Ezeknek nagyjából 60%-át haza is hoztuk. Nem vagyunk konzervfogyasztók, de abban biztos voltam, hogy főzni nem akarok. Hiába apartman, a nyaralás nekem is jár, punktum. Vittünk lesütve húsokat, jó sokat, ez sok ideig kihúzott minket a csávából, vagy kenyérrel fogyasztottuk, vagy felmelegítettük, és rizst főztünk hozzá. Vittünk fagyasztott milánóit, amihez csak tésztát kellett kifőzni, tehát egész ügyesek voltunk, azt kell mondani, és a rengeteg konzervhalmazhoz egyetlen egyszer nyúltunk, de azt is megbántuk, mert pocsék volt. 🙂 Összességében kijöttünk úgy, hogy 3x eljutottunk étterembe, és 1x pedig a befizetett hajótúrán volt sült hal.

A hajótúra úgy nézett ki, hogy délelőtt 10 órakor indultunk egy kiránduló hajóval meglátogatni Rovinjt, ami olyan, mint Velence piciben. Meseszép város, hangulatban üti még Porecet is, amit ugye nehéz, de mégis. Itt 2 órás városnézésben volt részünk.

DSCF0612_2

DSCF0618_2

Mondanom se kell, hogy volt 40 fok, szóval mire felértünk a templomhoz már hullák voltunk. És éhesek. Visszatérve a hajóhoz már ebéddel vártak minket. A tenger elkezdett hullámozni, én pedig köztudottan tengeribeteg vagyok. “Mókás” volt. A tányérok ide-oda csúszkáltak, az üvegek leborultak. A hal viszont zseniálisan finom volt. Gondolván a nem halevőkre volt sült kolbász és saslik is. De a halat tényleg kár lett volna kihagyni.

A hajó ezután Vrsarban kötött ki, ahol már kezdett elég rossz idő lenni, az időnk is kevés volt, így pusztán egy fagyikelyhet engedtünk meg magunknak (fejenként).

20140724_150705_2

Mire itt végeztünk, a tenger iszonyú háborgó lett, az eső esni kezdett, nálunk pedig semmi ernyő nem volt. A hajókikötőben közölték, hogy a hajó elment, nem kockáztattak a tengeren nekivágni az útnak, így átkísértek minket a buszmegállóba, tehát caplathattunk 2 ázó-fázó gyerekkel még 10 percet, ahol a buszon tömegnyomor volt, mert nem volt annyi hely, ahány utas. Igazából nem stresszeltünk rá, de nem mindenki fogta fel ilyen pozitívan a helyzetet 🙂 Végül célba értünk, még ha fél kilométerrel odébb is, mint ahol a hajó kötött volna ki, de túléltük, és hajótörést se szenvedtünk. És hogy milyen az, amikor hullámzik a tenger? Nagyjából ilyen, bár ez a szolidabb verzió… És ugye tudjuk, hogy strandon átvészelni a hullámzást mindig mókásabb, mint tengeren hánykódni egy hajón.

DSCF0984_2_2

Ha már az Istrián jár az ember, akkor érdemes megnézni Pulát. Maga a város annyira nem nőtt a szívemhez, bár az óvárosi rész fő utcája hangulatos, de ezt leszámítva az igazi nagy látványossága az Amfiteátrum. Szerintem gyönyörű, és nagyobb, jobb állapotban van, mint az olaszoké.

DSCF0683_2_2

DSCF0306_2

Történetesen ebben a városban futottunk bele egy nem épp olcsó étterembe, de az idő sürgetett, mert a csapat másik felének lejáróban volt a parkoló jegye, így a gyakorlatilag “berángató” pincéreknek engedve betértünk. 🙂 Nem ez volt életem legjobb gasztronómiai élménye, de azért finom volt. Egy 2 személyes haltálat ettünk Férjjel, ami akkora volt, hogy nem bírtunk vele. De volt rajta némi kagyló és tintahal is.

20140726_183653_2

Pula felé (vagy visszafelé, végülis mindegy) érdemes megállni még a Limski Fjordnál, ami gyönyörű! A Limski fjord Rovinj és Vrsar között található, mint egy patak vájta 12 km hosszú, 600 méter széles és 30 méter mély festői öböl melyet elöntött a tenger. Ez egyike Horvátország leglátogatottabb természeti jelenségeinek. A kiváló vízminőségnek köszönhetően osztrigát és kagylót tenyésztenek itt.

DSCF0545_2

Kirándulásból gyakorlatilag ennyi volt részünkről, vagyis a fiúk még megnéztek egy cseppkőbarlangot, de oda én már nem akartam lecipelni Hannát, így kihagytuk.

Az óvárosi részt gyakorlatilag töviről hegyire bejártuk, majdnem minden utcáján koptattuk a cipőinket. Az idén borsos ára, és kis létszámú csapatunk végett kihagytuk a pasi gasztronómiai csúcspontját, a 120 cm-es pizzát. Viszont mivel 9 éve lesz ami lesz alapon bevállaltuk, így fotóval is tudok szolgálni! 😉

DSCF0468_2

DSCF0140_2

Bár, hogy őszinte legyek, szerintem amit rendeltünk anno, az “csak” 80 cm-es volt, de a fiúk állítják, hogy 120. A tányérhoz hasonlítva, szerintem nem volt akkora. :-p Egy a lényeg, itt kapható 1 méter feletti pizza!

A bazár soron ugyanúgy találkozhattunk “made in china” turistacsalogató marhaságokkal, mint bárhol másutt, de zömében nekem bejött a dolog, a legkisebb apróságok iránt is el tudok csábulni. Igaz, én csak egy napszemcsire vágytam, és egy karkötő nőtt a szívemhez, ezeket Férjtől meg is kaptam. (Köszi-köszi újra! 🙂 )

DSCF1273_2

De hosszú ideig nézelődtem az antik bazárok között is, reméltem, hogy egy cuki evőeszköz kiabál utánam, hogy hozzam haza, de arra nem bukkantam sajnos…

DSCF0498_2

DSCF0499_2

A mini zenélőszerkezetekért Benedek volt oda meg vissza, sorra kellett tekergetnünk mindet, Férj majdnem vett is, majd megkérdeztem, ugyan mire használnánk, így végül lemondtunk róla 🙂

DSCF0501_2

Ne feledjük, hogy Horvátországban lépten-nyomon olajfákba botlunk, így nem annyira meglepő, hogy boltok polcai telis tele vannak különféle olívaolajokkal. De ugyanez vonatkozik a borokra is.

DSCF0497_2

Összességében egy szuper nyaralást tudhatunk a hátunk mögött, szívesen maradtunk volna még. Az összes félelmem szerte foszlott, a gyerekek (leszámítva Hanna első sokkját) nagyon jól bírták, minden nap elfáradtak, de hősiesen jöttek, nem volt egyetlen nyafi se a bazársoron, hogy nekik minden fittyfene kellene, és sokkal jobban bírták az egész napos energialeszívást, mint mi, felnőttek. Benedekem este 10kor is szó szerint még ugrálva közlekedett… sose értettem, hogy a gyerekek miből szerzik a plusz energiáikat 🙂

Az utolsó 2 napot helyi specialitásokkal zártuk, panírozott tintahalat, raznijicit, plejskavica-t, cevap-ot ettünk, kivétel nélkül isteni finom volt mind.

20140729_205136_2

A hazaút kalandosra sikerült, iszonyú viharban jöttünk az autópályán közel 100 km-en keresztül, 40-es tempóban, néha felüljáró alatt megállva. A kevésbé bátrak a leállósávban vészvillogóval álldogáltak, éjszakai sötétség volt, és szakadatlan eső, olykor jégeső, és széllökések….

DSCF1138_2

DSCF1117_2

De szerencsésen hazaértünk, és szuper 10 napos nyaralásunk volt, örülök, hogy bevállaltuk, és bízom benne, hogy jövőre is eljutunk…. Záró akkordként két fotó két remekbe szabott gyermekeinkről a partról… 🙂 Köszönöm, ha elolvastátok! 😉

DSCF0809_2

1972353_728759667195264_8149988181884542228_n

Szólj hozzá!