Hogy mitől kitartó a lekvár? Hát attól, hogy kitartóan végigkísér minket az első harapástól az utolsóig!
Sok jó tulajdonsága van ennek a péksütinek. Az egyik, és talán a legfontosabb, amit fentebb is említettem, hogy bizony ha házilag készítjük, a lekvár nem csak mutatóban van a közepén benne, hanem már rögtön az első harapásnál találkozhatunk vele, és ez kitart egészen a végéig. Bolti (vagy menzás, de ez ugyanaz) buktát utoljára talán gyerekkoromban ettem, és emlékszem, alig vártam, hogy a fojtogatós részeken átvergődjek, hogy végre rábukkanjak a lekvárra. Ti is éreztetek így? Nos, ezzel a recepttel ez nem fordulhat elő, a tészta önmagában sem fojtogatós, hanem igazán foszlós, puha, és különlegessé teszi a benne rejlő kevéske rum.
Igaz idő kell egy bukta legyártásához, de hétvégente olykor igazán megéri. És irtó hálás tud lenni a család, legfőképp a gyerekek. Enyémek seperc alatt befalták. Este sült ki, már akkor nekiestek, nem győztem hűteni nekik. Aztán reggelire is ettek, és alig várták, hogy oviból hazaérve is kaphassanak. És ezzel el is fogyott az összes.
Készültek apró bukták a gyerekeknek, és óriásiak férjnek. Direkt erre a célra vettem sütőlekvárt (hitler szalonnának hívtuk régen, ugye?), nem akartam szembesülni azzal, hogy esetleg kifolyik, de Bonnie az élő példa rá, hogy működik folyékonyabbal is.
Előkaptam az aranygaluska receptet, és használtam. Lett belőle ezúttal bukta. Még a rumot se vettem ki a tésztából, és ez is egy olyan dolog, ami az örökké tartó lekváron kívül megkülönbözteti a bolti verziótól. Nézzük, nálam hogy készült.
Hozzávalók
60 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő
2-3 dl tej
2 db tojás
6 dkg vaj
10 dkg cukor
1 mokkáskanál só
1 ek rum
Tölteléknek sütőlekvár
A lisztet dagasztó tálba szórjuk, közepébe fészket készítünk, beleszórjuk a cukrot, rámorzsoljuk az élesztőt, kevés langyos tejet öntünk rá, és lefedve langyos helyen hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Ez nagyjából 15 perc. Közben megolvaszthatjuk a vajat, hogy ne unatkozzunk. Ha felfutott az élesztő, a többi hozzávalót is beletesszük a tálba, kivéve a tejet. Elkezdjük összeállítani a tésztát, és szépen lassan adagoljuk hozzá a még mindig langyos tejet. Fontos, hogy apránként, mert így tudjuk, hogy pontosan mennyire van szüksége a tésztának. Nem szeretnénk, hogy egy nokedli állagú ragacsos valamit kapjunk, ugye? Bár ez esetben jöhet a liszt segítségül, de jobb elkerülni ezt az eshetőséget. Alaposan gyúrjuk/dagasszuk a tésztát. Ha kész vagyunk, nagyjából így fog kinézni a tésztánk:
Tegyük félre langyos helyre, lefedve, és hagyjuk pihenni legalább 30-45 percet. Ez idő alatt szépen meg fog nőni. Ha kész, lisztezett munkafelületre borítjuk, ha szükséges, enyhén lisztezzük, és nyújtsuk ki. Vágjuk nekünk tetsző méretű négyzeteket a leendő bukták számára. A négyzetek közepébe tegyük a felszeletelt lekvárt. Hajtsuk be először a két végét, majd az oldalsó részeket is hajtsuk fel, hogy fedjék egymást.
A buktákat sütőpapírral bélelt, magas falú edénybe/tepsibe (én jénait használtam) sorakoztatjuk szépen egymás mellé, nem kell szünetet hagyni. (Ha nincs sütőpapír, akkor az tepsit alaposan olajozzuk ki, még az oldalát is. Ha felsorakoztak a bukták, kenjük meg őket olajjal úgy, hogy az illesztéseknél is jó munkát végezzünk.
Újabb pihi jön, nagyjából 20 perc elegendő. Én ilyenkor 50 fokra állítom a villanysütőt, és betolom oda őket melegedni. A 20 perc letelte után 200 fokra állítottam a sütőt, és 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütöttem őket. Ha kihűlt, porcukorral meghintjük, és egy bögre tej kíséretében elfogyasztjuk. És közben élvezzük a végig tartó lekvárt! 🙂 Jó étvágyat hozzá!
Nyomtatás
Ha egy lekvárt fel lehet szeletelni,akkor az nem lekvár,hanem “hitlerszalonna”. Egyébként finom lehet.
És ezt bele is írtam 😉 Már nem így hívják, csak szimplán sütőlekvár a neve a csomagolás szerint. De nekem is hitlerszalonna rémlett gyerekkoromból. 🙂 És akkor még egy hungarocell tálcán lehetett kapni, fóliával körbetekerve 😀 Valóban finom a bukta, bátran ajánlom! 😉
Így jár az ember,ha csak a hozzávalókat nézi,a többit csak fél szemmel.
Van, amit csak a “locsogásom” közben kotyogok el, ez az én hibám! 🙂
bizony igaz úgy hívják de tényleg finom!
Bizony finom! 🙂 Itthon már követelik a második adagot, csak elfogyott a lekvár… 🙂
Valóban finom a bukta,és főleg …hitlerszalonnával.
Ebben egyetértünk! 🙂
Nagyon tetszik,hogy ilyen részletesek a recept leírások talán én a kis tehetségtelen süti sütő is meg tudom csinálni. Ha sikerül írok! Üdvözlettel Bözse