Nagyon sok szót nem érdemel az alábbi recept, mert roppant egyszerű és gyors, mégis finom. Valamelyik nap jutott ez nekem ebédre, a fiúknak volt itthon főtt étel, magam miatt pedig nem szívesen pepecseltem sokat, valamint végre csak és kizárólag az én ízlésemre kellett hagyatkozzak, és a múlt 7végén grillezett kenyérből kimaradt rozmaringot most volt mibe belecsempésznem 🙂
Általában szeretem, ha az ételeim minimál fűszerezésűek. Pl. a sült csirkét szimplán sóval-borssal-fokhagymával szeretem. És nagyon sok étellel vagyok így. Egyrészt mert így szoktam meg, így szeretem, másrészt pedig a családom kevésbé szereti az újdonságokat. És lássuk be, 1 személy miatt (főleg ha az az 1 személy én vagyok) nem mindig éri meg próbálkozni…. A rozmaring is csak nő és nő a kertben, de nagyon kevés dologhoz érzem azt, hogy “jogosult” vagyok felhasználni 🙂 Néha bedobom a sütőbe a húsok mellé, és ennyi.
Most ebbe a tésztába sült bele, és nagyon fincsi lett. Az alaptészta itt se más, mint a már jól bevált pizza, grissini, grillezett kenyér. Az ízesítés mindenkire rá van bízva… Az ötlet, az, hogy a focaccia, mint olyan, egyáltalán létezik, Dolce Vita érdeme.
Nyomtatás
