Nos ez úgy indult, hogy Herib csatolt egy linket eme fincsi ételről, azzal az ajánlással, hogy ilyen csúnya hideg időben, ez pont ideális étel. És én egyetértettem vele 🙂 Már rá is készültem, hogy vasárnap az Apósomnál tartott Télapózásra ezt készítem el, hisz 2, remek étvággyal megáldott, nem éppen vegetáriánus ember (férj + após) étvágyát kell csillapítani. A lelkesedés meg is volt, aztán lelankadt, mivel drága férjem kétségbe vonta főzési tudásomat, és azt mondta jobb lenne, ha nem kísérleteznék valami újjal, hanem bevált receptből készíteném a Télapós kaját. Kedv jobbra el…. de én akkor is meg akartam csinálni, úgyhogy megcsináltam szombaton magunknak. Az eredeti recept karajt ír, azzal bizonyára kicsit finomabb is, meg igazából könnyebb dolgozni vele. Nekem csirke felső combom volt itthon, és az picit nehezebben sült át a csontoknál, így végül jó sokáig készült. Végeredmény: apának igenis ízlett, nem is kicsit 🙂 Persze a bókokkal igen skót, de tudom hogy ízlett neki, ráadásul vasárnapra is ezt akart volna enni, csak karajjal, de így járt… ugyanis már se káposzta, se szalonna, legközelebb majd nem vonja kétségbe a tudásom (ami azért így elég öntelten hangzik, mert nem nevezném tudásnak), vagy legalább bízik bennem, hogy normális ételt teszek az asztalra.
Szép, Péapó-várós 7végét Mindenkinek!