Konyhakiállítás 2014. – Élménybeszámoló

Még sose voltam Konyhakiállításon. Nem mintha nem érdekeltek volna eddig a konyhai dolgok, de úgy igazán az utóbbi 1 évben kaptam rá a blogolásra, és kezd totálisan beszippantani. Így az idén gondoltam adok magamnak egy esélyt, és a szerencse ebben partner volt, ugyanis nyertem a Receptvarázs Palacsintafeltöltős játékán, majd a TV Paprika Facebook játékán keresztül is VIP jegyet! Hurrá!

Egy kedves bloggertársammal, Reyával, aki a Salátagyár nevű blogot vezeti nyakunkba vettük a várost, és megrohamoztuk az Arénát. Szuper néhány órát töltöttünk a falakon belül. Ez köszönhető volt annak is, hogy a kiállítás színvonalas volt, annak is, hogy volt jó társaságom, és annak is, hogy ezalatt a pár óra alatt egy gyerek se rángatta a kabátomat, hogy meg akarja kóstolni a palacsintát, és álljam ki a sort, ha törik, ha szakad. /Off: Itt megjegyzem, hogy többször volt olyan érzésem, hogy az embereket csak az ingyen étel érdekelte, mert szinte tülekedve szedték össze a falatokat, hogy utána egy szempillantás alatt egy sarokban állva elmajszolják. Nem izgatta őket, miből van, hogy készült, ki készítette, és mi a célja az étellel. Merthogy cél mindig volt. Ha más nem, legalább megmutatni a technológiát, ami a segítségükre volt az ételek előállításában./ On: Ja és ne feledkezzek meg arról az érzésről se, hogy nem kellett árgus szemekkel figyelnem a 2,5 évesemet, hogy az üvegcsék közül esetleg levadászik e bármit, elkerülve ezzel az ingyen jegyek mellé bezsebelhető esetleges kártérítési összeget :-p Szóval se egy “siessünk már haza”-férj, se gyerekfelügyelet, csak MI, és csak az ARÉNA. Nézzük csak, hogy miket láttunk, hátha érdekel titeket is, és kedvet kaptok jövőre ellátogatni. Ha pedig mégsem, nekem mindenképp egy kedves memo lesz majd.

Az első dolog, ami a legjobban érdekelt, nyilván az, ami a hétköznapokban is foglalkoztat. Mivel konyhafelújítást nem tervezek, így azok most nem mozgattak annyira. Cserébe tönkrement a botmixerem, tálas mixert is keresek gőzerővel, szóval ami engem igazán lekötött, azok a mindenféle konyhai eszközök. Igaz azt is tudtam, hogy ezeket jelenleg csak csodálni fogom, és így is történt. Nyilván senkinek sem meglepő, hogy a két legnagyobb konyhagép márka is képviseltette magát, a Kitchen Aid, és a Kenwood, megabrutál gépecskéikkel, amit bármikor egyetlen szó nélkül elfogadnék, ha valaki felajánlaná, hogy használjam. 🙂 Igen, ez egy burkolt célzás, ha valaki olvassa a bejegyzést, és minden vágya, hogy egy gasztrobloggernek ilyennel segítse a munkáját, akkor itt vagyok, feltett kezekkel kalimpálok, hogy énénén, engem válassz! 🙂

Ez a gép például egy csúcsmodell, ha jól emlékszem, 1100 Wattos, még indukciós főzőlap is bele van építve, a cukrászok álma lehet… Én személy szerint egy szerényebbel is beérném, de azért csurgattam a nyálam rendesen. 🙂

kenwoodFotó: Salátagyár

Ezt a kis színeset a szerényebb kategóriába sorolták, no nyilván nem az ára miatt 🙂 500 Watt-os teljesítményével nekem elég is lenne szerintem a habok, tészták kikeveréséhez.

kenwood2Fotó: Salátagyár

Igazi meglepetés is ért a kiállításon, ugyanis épp pár napja posztoltam egy fotót a Facebook oldalamra egy nekem tetsző kisebb szerkezetről, amiről nem sok infót tudtam összeszedni a netről. Bár a gépek külsejéért totál oda voltam meg vissza élőben is, azt szívből sajnáltam, hogy ezeket pusztán üvegfalak mögött lehetett megszemlélni, és egyetlen ember se volt, aki meg akart volna győzni róla, hogy ez egy tökéletes választás lenne az alacsony kategóriás gépek táborából. Így még további nyomozást igényel az ügy, de hogy ti is lássátok, ezekről beszélek:

sencorFotó: Salátagyár

A Kitchen Aid-es hölgy viszont kedvesen győzködött minket róla, hogy most mindenképp megéri megvásárolni a gépet, mert akciós, és hogy utána évekig megvan az ajándékötlet minden Karácsonyra az 1-1 db kiegészítővel. 🙂 És alapjában véve igaza van. Majd megkérdem Férjet, mit szól hozzá… bár sejtem. 😀

A műszaki ketyerék után nézzük, hogy mikkel hatottak az ízlelőbimbóinkra az ottlétünk alatt.

A Miele főzőiskola jóvoltából volt szerencsénk megkóstolni a mahi-mahi-t. Hogy ez micsoda? Hát kérem szépen egy hal. Kis Sándor készített nekünk egy sült változatot salátaágyon tálalva, valamint egy párolt változatot kapros-tejszínes párolt zöldségekkel. A párolás egy hiperszuper párolókészülék segítségével történt, a zöldségek roppanóssága megmaradt, vitaminértékükből mit sem veszítve. Én a sült mellett tettem le a voksom, bár mindkettő szuper volt.

mahimahi
Fotó: Salátagyár

Kóstoltuk Kaldeneker György különleges lekvárjait, amik mesébe illően finomak voltak. A kedvenceim ezek közül a rebarbarás meggy, a levendulás eper volt, illetve egy mókás darab, ami a +18-as jelet is kiérdemelte. Azt hiszem, nem a neve, hanem sokkal inkább a benne rejlő whiskey miatt kapta ezt a jelet a faszállítók lekvárja. 🙂 Bár megjegyzem, a 18-as karikát duplán is kiérdemli szerintem… :-p

lekvárFotó: Lekvárosház

Csokiból sem volt hiány, a Csokoládia jóvoltából igen fenséges darabokat láthattunk.

csoki

Fotó: Salátagyár

csoki3
Fotó: Salátagyár

Azt hiszem nyugodtan beszélhetek mindkettőnk nevében, ha azt írom, hogy a Pödör olajok gyakorlatilag levettek minket a lábunkról. Reya pl. utálja a mákot, de a mákolaj annyira, de annyira ízlett neki, hogy még saját maga is elcsodálkozott rajta. 🙂 A kínálat igen nagy volt, néhányat meg is tudtunk kóstolni, és próbáltuk kitalálni íz alapján, hogy melyik melyik. Nem túl nagy sikerrel… 😀 Ja és ne feledjem, hogy mákolajjal dúsított joghurtot is ittunk ám! Hát bitang jó volt. Natúr joghurt némi cukorral és mákolajjal ízesítve. Zseniális, sose jutott volna eszembe magamtól, hogy ilyet is lehet. De hát erre is jó ugyebár egy Konyhakiállítás…

pödörFotó: Salátagyár

Volt szerencsénk megkóstolni a kókusztejet is, amit egy gabonatej-készítő szerkezet gyártott le röpke 25-30 perc alatt. Megmondom őszintén, picit tartottam tőle, mert próbáltam már itthon mezei körülmények közepette legyártani a kókusztejet, de az nem volt annyira meggyőző. Ez viszont szuper volt!

gabonatej

Gasztronómiai körutunk végén a kávé sajnos kimaradt, mert telt ház volt a kávézóban.. 🙂

kávéFotó: Salátagyár

És hogy a jövőben se maradjatok receptek nélkül, egy kis inspiráció gyanánt begyűjtöttem pár receptes újságot is arra az esetre, ha épp elhagyna az ihlet, és merítenem kell valahonnan…

DSCF6996
Ezennel a történet végére is értem, persze a napunk ennél még tartalmasabb volt. A fotók sosem adnak vissza mindent teljes egészében, hisz végig nézhettük néhány termék helyszíni elkészültét, láttunk még szuper konyhabútorokat, számtalan kiegészítőt, aprót, óriásit. Megacuki kiszúrókat, szilikonformákat, sütő, főző edényeket. Az Arénában szállt az illat, ahogy készültek az ételek, tehát ezeket sajnos nem tudtam mind megmutatni nektek, de bízom benne, hogy sikerült egy kis kedvet csinálni, és jövőre esetleg ti is ellátogattok majd. Szerintem mindenképp megéri, szuper kikapcsolódás, jó móka, és számtalan érdekes dolog vár rátok!

Zárom soraim, szeretettel, HahoPihe

A fotókért köszönet újra és újra Reyának (Salátagyár). Ha ő nincs, ez a poszt nem jöhetett volna létre, mert HahoPihe volt olyan béna, hogy itthon felejtette a masináját. Márpedig egy gasztroblogger a gépe nélkül csak blogger. Vagy csak gasztro. Szóval egy fél karú óriás….

És ha még nem lennél tagja a HahoPihe Konyhának Facebook-on, hát kattints, és gyere! Szeretettel várlak!

Szólj hozzá!