Kenyérre valók

Csokoládés mogyorókrém

Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a mogyorókrém itthoni elkészítését. Tudtam, hogy nincs meg a megfelelő gépezetem hozzá, de ez se tartott vissza. Tudtam, hogy nem lesz olyan selymes, mint az a bizonyos Nutella, hisz azt gyári körülmények között, megfelelő, nagy kapacitású gépekkel állítják elő, ráadásul ha hihetek egy blogos hozzászólásnak (egy karbantartó úr), akkor 48 órán keresztül keverik simára. Na ennyi időt nem szántam rá, és szegény botmixerem is bizonyára feladta volna a harcot…
Házi Nutella elnevezés alatt elég sok receptet találni már a neten szerte széjjel. Volt blog, ahol komoly vitát váltott ki az elnevezés, mert egyesek szerint szentségtörés Nutellának nevezni bármit, ami nem az. Még ha igaza is van a vitát elindítónak, én úgy gondolom, a Nutella szó hallatán mindenki tudja, hogy a mogyorókrémről beszélünk.
Szóval a vita elkerülése végett én csokoládés mogyorókrémet gyártottam, mégpedig mogyoródarabokkal… ezt a fotóm is igazolja. És hogy van e jelentősége? Nem sok.
Marha finom lett! 🙂 A nyakamat tenném rá, hogy gyerekkoromban ettem ilyen darabos mogyorókrémet valahol, de nem tudnám megmondani, hogy hol. Hirtelen arra a kis dobozosra gondoltam (tudjátok: “kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik”) amit a “szotyis”-nál (helyi kistrafik, ahol frissen pörkölt, meleg szotyit is lehetett kapni kimérve, jajj de jó is volt!!!) vásároltunk anno. De Férj állítja, az nem volt darabos. És igen, most már nekem is inkább simának rémlik 🙂 Na mindegy, elkanyarodtam rendesen a témától. A lényeg tehát, hogy elkészült, és finom lett, és bátran ajánlom másoknak is. Azt nem mondom, hogy olcsóbb, mint megvenni a boltit (főleg, ha számításba vesszük, hogy már lehet kapni egész tűrhető utánzatot is), de akinek van mogyoróbokra, annak megérheti. Márpedig nekünk van! És tavaly egész szép termést szedtünk össze. Ezt értsétek úgy, hogy pucolás és tisztítás után ki is jött belőle kemény 16 dkg (nem röhög!!!) Az idén remélem legalább a duplája lesz. 🙂
Ezek a tavalyi mogyorók elég sokáig vártak jobb sorukra, majdnem egy egész évet, aztán Férj tegnap rászánta magát, hogy megtörje nekem. Én pedig megpirítottam, és meghámoztam. Szó szerint… (még mindig nem röhög!!!). Azt írják, hogy ha megpirítom, egy konyharuhával ledörzsölöm a barna héját, és kész is. Na erről nem jött le. De mennyire, hogy nem… pedig megpörköltem, némelyik már necces is volt, nehogy megégjen, a világosabbakat is megkóstoltam, azok is rendben voltak. Úgyhogy szépen elkezdtem lekapargatni egyesével a héját. “Jó” móka volt. De gondoljatok arra, hogy ez csak az én formám, mert minden más receptben azt írják le kell dörzsölni, és kész. Úgyhogy hajrá, kezdjetek hozzá bátran! 😉 Több receptet, és megjegyzést áttanulmányozva végül létrehoztam a saját verziómat abból, ami itthon volt. Íme:
Hozzávalók
15 dkg pirított, tisztított mogyoró (nem földi!)
1-2 ek porcukor (ízlés dolga)
1 púpos ek kakaópor
csipet só
kb. 1 ek vaj (nem margarin!)
1-1,5 dl 30%-os tejszín
18 dkg tejcsokoládé
5 dkg étcsokoládé
Ha nem pirított mogyoróval van eleve dolgunk (állítólag a Mogyinak van ilyen terméke), akkor dobjuk a megtört mogyorószemeket forró teflon serpenyőbe, és néhány percig pirítsuk. Figyeljünk, rázogassuk, nehogy megégjen. Szórjuk száraz konyharuhába, és dörzsöljük le a héját (na nekem ez a rész nem ment túl jól). Ha van hiperszuper késes aprítónk, akkor csak dobjuk bele a pirított mogyorót, és dolgoztassuk meg a szerkezetet, amíg krémes massza nem lesz a mogyorónkból. Eme gép hiányában én először ledaráltam kézi darálón a mogyorót, majd mély tálba öntöttem, és botmixerrel megdolgoztam egy csipet só kíséretében. A vajat hozzáreszeltem, hogy könnyebb legyen eldolgozni. Rászitáltam a porcukrot meg a kakaóport, ezzel is elkevertem. Közben vízgőz felett a tejszínbe darabolt csokoládékat egyneművé hevítettem. Ezt hozzáöntöttem nem túl forró állapotában a mogyorós masszához, és összedolgoztam. Üvegbe töltöttem, és a hűtőben várakozik jobb sorsára. Hogy kanalazva tűnik e el, vagy sütibe kerül, az még kérdése.
Megjegyzem, én nem szoktam a Nutellát kanalazni, nem vágyom rá, Férj annál inkább. De ez valahogy nekem is lecsúszna egy esti film/mese közben :)Ezen a fotón jobban látszik, hogy mennyire lett darabos:

2 Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?