Habár a jelenlegi zord időjárás távolról se emlékeztet a közelgő madárcsicsergős tavaszra, azért hótól és egyebektől függetlenül is hamarosan itt a Húsvét… Még nem igazán sikerült ráhangolódnom, de a gyerekek miatt nagyon kellene. Ma süti sütés volt porondon. Tegnap a boltban meg akart vetetni velem B. egy vödör vaníliás karikát, de nem AZT a kedvencet, hanem egy utánzatot. Így hamar hozzá is fogtam a lebeszéléshez 🙂 Megegyeztünk, hogy ma közösen sütünk inkább olyat. Aztán az olyanból lett ilyen 🙂 Mert bár a tészta a megszokott, a talpa csokis, de Húsvét közeledtével nyuszisakká változtak. Irtó lelkes volt, és gyakorlatilag 90%-ban ő is csinálta az egészet, én előre kimértem a hozzávalókat, ő összeöntögette, gyúrta, néha nyújtotta is, és szurkálta. A végén már csak igen apró falatok, pici virágok és nyulak születtek, amelyeket az aprónép lelkesen el is pusztított. Konkrétan csak azt láttam, hogy jött egy gyerek, huss el, jött a másik, huss el, de már jött vissza az első, huss, és így tovább 🙂 nem vicc, tényleg. Mi szeretjük, csoki nélkül is, csokival is.
A receptet ITT találjátok hozzá. Vanília aroma helyett egy fél vanília rúd belsejét kapartam bele.
Nyomtatás
