Ha nincs otthon egy fia tojás se, vagy épp nem bírod a tojást, akkor se csüggedj! 😉
Szerencsére (lekopogom) nálunk nincs ételallergia a családban, azt hiszem összetehetjük a kezünket, mert mostanában egyre több gyerek szenved tej-, tojás-, glutén-, vagy egyéb allergiákban. 🙁 Ezt a receptet a szükség szülte, mert óriási szükségem volt néhány palacsintára. 🙂 De előtte 10 perccel végeztem ki az utolsó tojást is. Ilyenkor lép életbe a kreativitás. és a kísérletező hajlam. Aztán a végére az ember rájön, hogy nem ő találta fel a spanyol viaszt, mert mint kiderült, pl. Nassoló Detti is így csinálja, pedig én fejből dolgoztam, vagyis abból, ami a hűtőben volt. A végeredmény remek lett, a gyerekeknek fel se tűnt a különbség.
Hozzávalók
1 kis doboz joghurt/kefir
1-2 ek házi vaníliás porcukor
(sima kristálycukor is lehet)
1-2 ek olaj
csipet só
liszt
tej
szódavíz
A joghurtot a cukorral, a csipet sóval és az olajjal elkeverjük. A folyadékot és a lisztet felváltva adogatjuk hozzá, közben próbáljunk minél inkább csomómentesre keverni. Az arányokat sosem mérem, és sose volt panasz még nálunk palacsintára. Nagyjából fél kg liszttel, és 1 liter folyadékkal számoljatok. A folyadék lehet csak tej, lehet tej és szóda is, sőt, megsúgom, hogy nekem most csak szódavíz volt benne.
Ha csomómentesre kikevertük, hagyjuk fél órát pihenni a tésztát, majd keverjük át. Ha nagyon besűrűsödött, folyadékkal lazítsuk fel. A palacsintasütőt felforrósítjuk, kevés olajat kenünk rá, és belecsurgatunk kb. 1 merőkanálnyi tésztát, eloszlatjuk, és előbb az egyik, majd megfordítva a másik oldalát is megsütjük.
Hogy mivel töltitek, azt már rátok bízom. 😉
A forrázott palacsintát próbáltad már?
Csak tojásfehérjéből is lehet ám sütni! 😉
Vagy liszt nélkül….
A sósat is szeretjük, ugye? 🙂
Ha kedvet kaptál sütögetni, fotózd le, töltsd fel a recepted,
és ha a zsűri, és az olvasók úgy döntenek, tiéd lehet egy iPad!
Részletek itt:
Nyomtatás
