Így készíts házi tejkaramellt!
Tegye fel a kezét, aki szereti a karamellt! (Énénénénén!!!) Remélem ezzel nem vagyok egyedül. Most már azért leszoktam arról, hogy kockákban tömjem magamba, inkább valami sütibe rejtve jut el a hasamig. Karácsony előtt sokatoknak nagyon tetszett a mézből főzött karamell, úgyhogy ugyanennek a tábornak bizonyára bármilyen karamell szóba jöhet! Nem árt az elején leszögezni, hogy cukrot tartalmaz. Nem is keveset! 🙂 Én szóltam, kötelesség letudva, tehát folytatom…
Már napok óta a karamell körül jár az agyam, nem tudom miért kattantam rá ennyire. És tegnap a netet böngészve bukkantam erre a kincsre. ITT ni. Gyors átolvasás után már rohantam is a konyhába. Hogy őszinte legyek tegnap még úgy volt, hogy nem tudom kiposztolni, mert állati türelmetlen lévén az elkészülte után 1 órával már fotózni akartam, és az istenért nem tudtam feldarabolni, nyúlott mint a gumi, a kés hozzáragadt, kis híján feszítővasra volt szükségem ahhoz, hogy a cukorkákat lefejtsem a pengéről. De már tervem is volt, hogy mi lesz a félresikerült karamell sorsa, és félre toltam a konyhapult szélére. Rá se néztem egész este, mikor is reggel látom, hogy szerkezetet változtatott. És igen! Megtörtént a csoda, ami annyira nem is csoda, csak szegény karamellnek lelke van, és hagynom kellett volna, hogy kiforrja magát. Vagyis hogy “kihűlje” magát. A tejkaramell reggelre megkapta azt a kristályosan cukros, roppanós réteget alul-felül, amire annyira, de annyira vágytam! Máris lehetett szeletelni, nem ragadt bele a kés, és még finom is! Nem kell hozzá sok dolog, sőt nagy tudás sem, pusztán némi idő a kevergetéshez, úgy 1 óra. De ha ezt az 1 órát amúgy is a konyhában töltenétek, akkor fel se fog tűnni. Én addig mosogattam, pakolgattam, főztem. Ha már te sem érzel késztetést rá, hogy magában edd tucat szám, akkor dobj 1-1 kockát a tejes kávédba, várd meg hogy elolvadjon, és élvezd!
A receptet idővel be fogom tenni a DIY rovatba, de annyira el akartam hozni nektek, hogy nem bírtam kivárni a jövő szerdát, hisz épp tegnap debütáltak a vaníliás krémtúrók.
Hozzávalók
50 dkg cukor
2 dl tej
4 dl tejszín
3 cs. vaníliás cukor
Én a fenti adagok felével dolgoztam csupán. De a folyamaton ez semmit sem változtat, viszont ha ti is csökkentett adaggal dolgoztok, ne tegyétek túl nagy tálba. Én egy 18×18 cm-es sütőformát használtam. Béleljük ki sütőpapírral, vagy ha nincs, olajozzuk ki alaposan. (Szerintem a sütőpapír jobb, mint az olaj, de rátok van bízva.)
Minden hozzávalót egy edénykébe öntünk, és elkezdjük összefőzni (közepes gázrózsa közepes láng) . Az elején így fog kinézni:
Aztán egyszer csak elkezd bugyogni.
Csökkentsük a lángot, és innentől még jobban figyeljünk. Kb. 45 percél elkezd majd besűrűsödni, és pöfékel.
Na innentől már tényleg ne hagyjuk szegényt magára, mert lőttek a munkánknak. 🙂 A maradék nagyjából 10 percet szánjuk teljes mértékben a karamellre, és kevergessük, kevergessük. Amikor már tényleg nagyon sűrű, és a színe is elérte a végső stádiumot, akkor zárjuk el a tűzhelyet alatta, és öntsük át a már kibélelt tálunkba. Innentől kezdve már semmi dolgunk, hagyjuk pihenni jó pár órácskát.
Ha elérte a megfelelő állagot, már könnyen tudjuk késsel szeletelni. nekem nem lett olyan szép sima felületű száradás után, mint a forrás cikkben, viszont ízre pont olyan kristályos, amilyennek a tejkaramellnek lennie kell! És a célunk ez volt, tehát projekt teljesítve! 🙂 Próbáljátok ki bátran!
Ha szeretnétek csatlakozni a Facebook oldalamhoz, itt megtehetitek: HahoPihe Konyhája
Nyomtatás
