Van kedvetek megsütni vacsorára a családnak? 🙂 Ha szeretnétek, hogy reggelire is maradjon, duplázzátok az adagot!
A zabpehely egyre elterjedtebb a magyar gasztronómiában (is). Nálunk már jó ideje állandóan jelen van a kamrapolcon, és rendszeresen használjuk. A gyerekeknek első sorban zabpelyhes kekszek készülnek, én azonban szeretem joghurtba, vagy zabkása formájában is, de tettem már turmixba, és most kiflit sütöttem vele. Íme néhány információ a zabról azoknak, akik még nem használják. A Forrásra kattintva még többet megtudhattok a zabról!
A zab élettani hatásai tehát a következők: (Forrás…)
- gazdag B-vitaminban és E vitaminban
- megtalálható benne a vas, kálium, kalcium, Foszfor és Magnézium is
- igen nagy a fehérjetartalma
- regenerálja az idegeket; élénkíti, táplálja az egész idegrendszert
- gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, amely jó hatással van a gyomorra
- lúgosító hatású
- rákmegelőző hatású, oldhatatlan rostjai ugyanis csökkentik egyes savak toxicitását; emellett a benne lévő fitokemikáliák is rákmegelőző hatással bírnak
- mivel testségérzetet okoz, ezért a reggelire zabpelyhet fogyasztók kevésbé hajlamosak a délelőtti nassolásra.
Tehát én most kiflit készítettem, és a tejes kifli receptjét használtam. Míg egyik este sima fehér lisztes változatot készítettem, úgy másnap vettem a bátorságot, és a liszt egy részét őrölt zabpehelyre cseréltem. Nem mondom, voltak fenntartásaim, legfőképp 5 évesemmel szemben. És hogy akkor Őt idézzem: “Anya, ezt is te sütötted? Igen. Hm…. Akkor ez miért pöttyös?” Végül némi vonakodás után megevett egy egészet, bár “útközben” párszor megjegyezte, hogy a pöttyök nem kellenének bele.
Én véleményem azonban az, hogy kiváló. Sőt mi több, előre lépett a rangsorban. Csak második helyen szerepel a csupa fehérlisztes verzió, és a bronzérmes a rozslisztes. A tésztája jóval lazább szerkezetű lett, és puhább. Ennek nem tudom a pontos okát, hogy miért, de így történt 🙂
Nyomtatás
