Cake-pop 2.

Cake-pop, avagy a sütinyalóka találkozása a közelgő Ünnepekkel….

“Kristályfellegeknek jéghideg varázsa,
Hangtalanul tiszta, bájos szárnyalása.
Csillagként lehulló leheletnyi álom,
Csendesen landol egy üde fenyőágon.“

(Horváth Piroska: Hópelyhek)

Pénteken teadélutánra vagyunk hivatalosak az oviba. Jöhetnek szülők, tesók… Minden teremben lesz valami kreatívkodás, vagy akadályverseny, mikor épp mi. És lesz egy büfé, ahol csak becsületkassza van. Lehet sütni sütiket, bevinni, ezeket kiteszik, és bátran lehet fogyasztani. És ha hozzájárulunk a becsületkasszához egy nekünk megfelelő összeggel, akkor ezzel az ovit támogatjuk. Szerintem jópofa dolog. Tavaly a csokoládés pöffetegekkel “neveztünk” be a programra. Az idén úgy alakult, B.-t itthon tartotta egy vírus, de igazából semmi extra baja nincs, csak kiütéses lett. Holnap még ugyan oviba nem megy, ha már így alakult (mellesleg roppant mód élvezi, hogy most csak ő van velem, kettesben), de a teadélutánra megyünk. Túl sokáig nem gondolkodtam rajta, hogy mivel készüljek, de csak annyit tudtam először, hogy valami olyat szeretnék, ami összefügg a közelgő Ünnepekkel, és a gyerekeket szerettem volna ezúttal célba venni. Így be is villant a nálunk igen nagy sikert aratott sütinyalóka, amit a blogon már megtaláltok a cake-pop bejegyzés alatt. Már tovább is gondoltam az ötletet, amikor rájöttem, hogy azért ezt nem lenne egyszerű leszállítani. Fektetve nem túl jó ötlet, állítva pedig nem ártott volna, ha van egy nagy hungarocell táblám. De nincs. Úgyhogy terv újragondol, és jöhettek a lapos nyalókák. Amik igazából kekszek 😉 Csokival jól beborítva, marcipánnal színesre dekorálva, és kókuszreszelékkel behavazva. Készült Télapó sapka, színes csavart nyalóka, fenyőfa, hópelyhek, ajándék, és ami nagy bánatomra későn jutott eszembe, így a hóemberkék lemaradtak…. Szerintem így is szuper lett, B. már üresen tüntette elfelé a “nyalókákat”, főleg mert az első pár darabba nem sikerült jól belenyomnom a pálcikákat, így ugye a “selejtet” szelektálni kellett 😀 Ja és hogy mitől ennyire szuperek ezek a nyalókák? Hát attól, hogy teljes csendben és nyugiban kettesben csinálhattuk B.-el! 🙂 Már ameddig fel nem adta, és meg nem unta.. onnantól már enyém volt a terep, de így is nagyon sokat segített. Gyúrni, nyújtani, kiszúrni, rakosgatni, csokizni, és selejteket eltüntetni… 🙂 A recept a vaníliás karikáé, amely az előző bejegyzésben hópelyhekként is megállta a helyét.

 Hozzávalók: 35 dkg liszt, 5 dkg kukoricaliszt (ennek hiányában 40 dkg liszttel számoljunk), 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, csipet só, 1 tk vanília aroma, 2 M-es tojás sárgája, és ha nem áll össze a tészta, akkor pár csepp víz
Tetejére: 15 dkg étcsokoládé, kb. 10 dkg marcipán, ételfesték, kókuszreszelék

A sütőpor ismét véletlenül maradt ki a tésztából, de már nem is törődtem vele, hisz a hópelyhek esetében bebizonyosodott, hogy így is jó lesz. A margarint a porcukorral, a liszttel és a sóval elmorzsoljuk alaposan. Hozzáadjuk a vanília aromát, a tojások sárgáját, a vaníliás cukrot, és addig gyúrjuk, amíg össze nem áll. Ha nagyon nem akar, pár csepp víz segít a dolgon. Ha kész, fóliába csomagolva fél órát pihentetjük a hűtőben. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Ezután lisztezett munkalapon kinyújtjuk a tésztát, kb. 3-5 mm vastagra. Egy nagyjából 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk a tésztát. (A méret természetesen ránk van bízva.) Sütőpapírral bélelt tepsire pakoljuk őket, és mindegyikbe belenyomunk egy darab hurkapálcát/saslikpálcát, amit előzőleg méretre szabtunk. (Jól nyomjuk meg, ha nem akarjuk, hogy kiessenek.)

Az előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük a kekszeket. Hagyjuk kihűlni, mert a sütőből kivéve még puhák!!! Ha kihűltek, vízgőz felett olvasszunk meg 15 dkg étcsokoládét (persze tejcsokival is lehet), és ezzel fessük be egyenként a kekszeknek a simábbik felüket. Még mielőtt visszadermedne a csoki, díszítsük! 😉

TIPP: szerintem nagyon szuper lenne adventi naptárba minden napra egyet adni a gyerekeknek (celofánba csomagolva), biztos tetszene az enyémeknek. A gond nálunk pusztán annyi, hogy mivel ezt együtt csináltunk B-el, így már esélytelen elsütni, hogy az angyalkák is pont ilyet hoznak 🙂

Nyomtatás