Minimális munkával a lehető legegyszerűbb módszerrel készíthetsz magadnak házi ételízesítőt. És ennek most jött el az ideje. Hogy miért? Friss zöldségek tömkelege lepi el a piacokat, és a nyári napsütés maximálisan a segítségünkre lesz… Nézzük, hogyan!
Már egy ideje foglalkoztatott a vegeta “háziasításának” a gondolata, de tettre csak akkor került sor, amikor az előre megvásárolt, levesnek szánt zöldségekből nem lett leves, és vészesen kezdett ketyegni a biológiai órájuk. Láttam pár blogon korábban üvegben eltett, nem szárított ételízesítőket is, amik tetszettek, de nekem a szárított valamiért jobban tetszik. Az valahogy szokványosabb, hisz a bolt polcáról is ilyen formában lehet beszerezni, tehát a megszokás hatalma győzedelmeskedett. Végül a módszer maradt az, mint Juditnál, a mennyiségek azonban adottak voltak nálam, így azzal dolgoztam. Egy kisebb méretű befőttesüvegnyi szárított ételízesítőm lett, aminek szuper az íze.
Hozzávalók nálam
5 db répa
2 db fehérrépa
2 cs. petrezselyem
3 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 karalábé
1/2 zeller
néhány szem kelbimbó
(de ne akadjatok fenn semmin, ami van otthon, dobáljátok bele szépen)
15 dkg só
A zöldségeket megpucoltam, megmostam, majd feldaraboltam kisebb darabkákra. Betettem 2 részletben az aprítógépbe, ami elvégezte helyettem a piszkos munkát. Az egészet egy tálba öntöttem, rászórtam a 15 dkg sót, és alaposan elkevertem. Sütőpapírral bélelt tálcákra pakoltam (nekem 2 tálcára fért rá) vékony rétegben. Lefedtem egy függönydarabbal, hogy ne bántsák az éhező állatok, mint pl. a légy, hangya és társai. Érdemes nem sötétítő függönnyel dolgozni, hanem olyannal, ami átereszti a fényt és a levegőt. 😉
Ha ezzel megvagyunk, keressünk egy napos helyet a kertben/erkélyen, és tegyük ki. Egy nap érdemes párszor átforgatni, hogy egyenletesen tudjon kiszáradni az egész. Ha rettentő hőséggel van dolgunk, és reggeltől estig szárítjuk, van rá esély, hogy 1 nap alatt el is készül. Nekem a májusi közel 30 fokos melegben 2 napra volt szükség ehhez. De azon kívül, hogy ott várakozott a száradásra, igazán semmi dolgom nem volt vele. Mikor már kellően kopog, és kiszáradt, üvegbe zárhatjuk, vagy még kávédarálóval őrölhetünk rajta, ha finom por állagot szeretnénk elérni. Feltesszük a kamrapolcra, és használjuk bátran arra, amire eddig is használtuk az ételízesítőnket. Csak már nem a boltit, hanem a saját készítésű házi verziót! 😉
Korábbi DIY recepteket találhatsz még ITT!
Engem pedig Facebook-on ITT!
A bejegyzést ihlette receptet pedig ITT!
Nyomtatás
Zseniális, giga-mega ötlet, holnappal nekilátok, csak a napsütésre kell még várnom. Nagyon köszönöm, lassan már mindent magam készítek, az erős Pistikétől ezek után a fűszersóig bezárólag! V. András
Örülök, hogy segíthettem! 😉 Ha van otthon, használhatsz paprikát, karfiolt is hozzá, sőt paradicsomot is, bár én annak a lédús közepét mindenképp kiszedném! Reméljük, hogy a napsütés se várat sokat magára. Elvégre június van, vagy mi… 😀
Tudod ebben az a csuda, hogy baromi pénzekért vásárol az ember olyan dolgokat (lsd. Vegeta, illetve több évig Naturellát vettem), amiben jó szerivel kukkom sincs, hogy mi is van. A Vegeta még Jugoszlávia korból él nálam és akkor az egy szenzáció volt, én is használtam, használom mind a mai napig, de ez, amit leírtál, ez veri a mezőnyt. Pont olyan, mint a borom. Én csak a sajátomat iszom, mert tudom mi van benne. Még egyszer köszönet és hála mindenki nevében, aki az egészségesebb étkezést preferálja. Szép estét, békés, áldott ünnepet a hétvégére. András
Teljes mértékben egyet értek. És nekem is ott figyel a vegeta a kamrapolcon. De már nem fog 🙂 Én vagyok a legboldogabb, hogy segíthettem, és mindig nagyon örülök a visszajelzéseknek, hát még ha pozitív! 😉 A borért pedig irigykedek 🙂 Szép napot, békés ünnepet kívánok Neked is! HahoPihe