Sok-sok évtizeddel ezelőttről való ez a recept, ha megkérdezitek nagymamáitokat, ők talán ismerik. A háborús időkben vált elterjedtté, amikor nem nagyon volt mit enniük az embereknek. Kutakodásom alapján az eredeti recept nem tartalmaz pl. tojást, csak némi zsírt, hagymát, élesztőt és száraz kenyérmorzsát, illetve tejet. Az én verzióm anyukám régi, már-már lapokra hullott, barnás-sárga papírlapokból álló szakácskönyvéből való. Én így szerettem meg, tehát így teszem közkinccsé nektek is!
Manapság nagyon kevés ember ismeri ezt az ételt, és ha szóba hozom, néznek rám boci szemekkel, hogy mimimi? Először mindenki furcsán tekintget, majd kiderül, hogy aki kipróbálta, szinte kivétel nélkül mind oda volt érte.
Gyerekkorom gyakori résztvevője volt, nagyon szerettük. Esténként leültünk a nagy asztalhoz együtt, pirítósra kenve fogyasztottuk, és forró teát ittunk hozzá. Néhány barátnőm ha ott ragadt vacsira, az elején kétkedve fogadta a név hallatán, majd gyors pusztítás lett a vége, és otthon elkészíttették (ugye Kati? 😀 ). Az állaga, és állítólag az íze is hasonlít a velőpástétomra, ezért is hívják még hamis velőpástétomnak (a mi könyvünkben ezen a néven futott). Friss pékáruval is finom, nem csak pirítóssal, sőt másnap is tökéletes az íze, fóliával lefedve tegyük a hűtőbe, ha megmaradna.
Hozzávalók
1 nagy fej hagyma
kevés olaj
5 dkg élesztő
1 bögre víz (vagy tej)
3 ek zsemlemorzsa
3 tojás
só, bors
1 nagy fej hagyma
kevés olaj
5 dkg élesztő
1 bögre víz (vagy tej)
3 ek zsemlemorzsa
3 tojás
só, bors
A hagymát felkockázzuk, az olajon üvegesre pároljuk. Az élesztőt egy bögre (2,5 dl) langyos vízben (sokan tejet használnak, én mindig vízzel készítem) feloldjuk, a megdinsztelt hagymára öntjük, lassú tűzön felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zsemlemorzsát. Ha összeállt, 3 lazán felvert tojást adunk hozzá, majd ezzel készre főzzük. A pástétom kötelező tartozéka a pirítós kenyér, valamint a forró tea, bár utóbbi inkább a téli időben esik igazán jól. Próbáljátok ki, szeretni fogjátok! 😉
Ráadásként pedig nem árt tudni, hogy az élesztő rendszeres fogyasztása semlegesíti a stresszhatást, jelentős szerepet játszik a szénhidrátok lebontásának folyamatában is, mert serkenti a hasnyálmirigy működését, ezért rendkívül előnyös cukorbetegek számára is. A közhiedelem szerint megszépíti a bőrt, a házi kozmetikában és a kozmetikai iparban régóta használják bőrregeneráló hatása miatt.
Gyertek Facebook-ra, hogy értesülhessetek az új bejegyzésekről! Várlak!
Nyomtatás
De még milyen finom vacsi volt ez nem is olyan rég! Bár csak vissza forgathatnám az idő kerekét!!És újra együtt ropogtathanánk a hamis velő pástétomos pirítóst a nagy asztalnál.A régi szakácckönyvnek a címére már én sem emlékszem,de a nevekre amiket bele írtam. igen.REGINA!!! Édes kis Hahó pihém! Nagyon Szeretlek!!!
🙂 Köszi Anya, én is szeretlek! 🙂
Ezt a “kenyérrevaló” receptet eddig nem ismertem,de egyszer kipróbálásra kerül nálunk is.Kicsit nézelődtem a blogodon. Nagyon ügyes, tehetséges “szakács és cukrász” vagy!A kisfiad pedig aranyos, szép gyerek!
Bátran ajánlom Marisz, remélem Neked/Nektek is elnyeri a tetszéseteket! 😉 Köszönöm a bókot, nagyon kedves vagy, a lelkességem azért nagyobb, mint az ügyességem, de jól esik, amit írtál 😉 A fiam nevében is köszönöm a dicséretet 😉