Egy gyerekkori klasszikus (menzakaja) továbbgondolva….
Valami rém egyszerű fogásra vágytam a maradék húsleves utánra. Amit a gyerekek is jó szívvel megesznek, kicsit retró, és hasznosítani tudok benne ezt-azt. Például a “mindjártlejáraszavatossága” túrót, és a piacon beszerzett finom cseresznyét, amit akármennyire próbálkozok, nem eszik meg nyersen. 🙁
Császármorzsa. Erre esett a választásom, és úgy gondoltam a túró nem fog neki ártani. És tök jól gondoltam, mert pl. finnyás Egyeske repetázott belőle, a nem finnyás Ketteske meg egész délelőtt rájárt a fotózott adagra, és csipegetett, plusz evett egy saját adagot ebéd után.
Még lekvárt se kívánt! Annyira finom és ízletes lett az igazi vaníliától, a túrótól és a gyümölcstől, hogy épphogy egy leheletnyi porcukorral szórtam csak meg, azt is inkább csak azért, hogy mutatósabb legyen, mert lássuk be, egy császármorzsa nem a leglátványosabb étel, amit valaha ettünk életünkben. De az íze pótolhatatlan. 😉
Hozzávalók
2,5 dl-es bögre
1/2 bögre búzadara
1/2 bögre liszt
1/2 bögre cukor
csipet só
2 tojás
1/2 bögre tej
25 dkg túró
cseresznye
fél rúd vanília
(vagy 2 csomag vaníliás cukor)
5 dkg vaj a sütéshez
Megsúgom, én a fenti adag duplájával dolgoztam, viszont még a 32 cm-es átmérőjű serpenyőm is kicsi volt hozzá, hogy kényelmesen forgassam benne a masszát, így félúton a felét ki kellett vennem, és 2 részletben megsütni. 🙂 Épp ezért nektek már csak fele adagot mutatok, hogy tutira szépen át tudjátok ti is sütni. Ami fontos is, mivel a cseresznye és a túró ahogy engedi ki a levét, kissé lassabban fog átpirulni a morzsa, mint az eredeti, de mindent megér, esküszöm! 😉
Elkészítés:
A tojások sárgáját a cukorral elkeverjük, hozzáadjuk a búzadarát, a lisztet, elkeverjük, majd a tejjel csomómentesre keverjük, és legalább fél órát hagyjuk pihenni, hogy a búzadara megdagadjon. Ezután belemorzsoljuk a túrót és belekaparjuk a vanília magjait. Óvatosan beleforgatjuk a csipet sóval felvert tojásfehérjét, végül a kimagozott cseresznyéket.
Egy nagyméretű serpenyőben a vajat felolvasztjuk, ráöntjük a masszát, és lassú lángon elkezdjük sütni. Időközönként óvatosan mozgassuk át a tésztát, hogy mindenhol át tudjon sülni, majd a végén nyugodtan morzsálgassuk fakanállal apróra, és pirítsuk le, amennyire csak tudjuk (de ne égjen oda!).
A túró és a cseresznye által kiengedett nedvesség miatt kicsit hosszabb időt vesz igénybe, mint ha nélkülük készülne!
A kiindulási alaphoz a recept INNEN, a túró és cseresznye már saját projekt volt. 🙂
Gyere Facebook-ra is, hogy naprakész legyél mindig! 🙂
Kukkants be ide is, nem fogod megbánni! 😉
Nyomtatás
