“A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.” Folytatás….
Az idén is hétköznapra esik Márton-nap, így nálunk a liba fogyasztást letudjuk hétvégén. Akkor van együtt a család, a hétköznapok mindig rohanósak, nem tudunk annyira kiélvezni egy ilyen finom ebédet…
A liba zsírja pedig a második legjobb dolog, ami a libával történhet ugyebár. Első a ropogós combok, második a zsír. 🙂 Hát használjuk, süssünk vele. Nem akármit, a legjobb péksütiket! Nem kaptatok libát, csak kacsát? Soha rosszabbat… nekem se minden évben sikerül, de a pogácsa és a kifli is ugyanolyan szenzációs lesz kacsazsírral, mint libával. 😉
Liba-, vagy kacsazsíros pogácsa lilahagymával (Recept itt!)
Liba-, vagy kacsazsíros kiflik (Recept itt!)
Ha még nem tudnád, hogy süsd meg a libát, ehhez is adok tippet:
Sült libacomb savanyú káposztával (Recept itt!)
Nyomtatás
