Ez a recept visszaadta az elveszett hitemet… Imádom! Teljes szívvel ajánlom minden olyan kétbalkezes gombócgyártónak, mint én vagyok! 🙂
Hiszem, és tudom, hogy mindenki jó valamiben. És azt is, hogy valamiben nem. Ahelyett, hogy hosszú listát írnék arról, miben vagyok jó 😀 elárulom, hogy miben nem. Hát a gombócgyártásban. Tény, hogy nem fektettem bele őrülten sok energiát. Csak egyszer. De az elég volt. Én ott és akkor megfogadtam, hogy nem leszek gombócgyártó kisiparos. Juszt se. Bármennyire is szeretem, bármennyire is szereti a család, nem. Szégyen ide, szégyen oda, bolti gombóc-faló brigád vagyunk. Ez van. 🙂
Nekem azok a fránya gombócok egytől egyig szétnyíltak, sőt várható volt, mert össze se tudtam “ragasztani” őket. Mindezek fejében még kemény is lett. És akkor ott a fél délelőttöm, ami ráment. Kell nekem ennyi stressz? Dehogy! Ez meg itt amúgy is a gyors, egyszerű, finom ételek blogja, vagy valami ilyesmi. 🙂 Hát elhoztam nektek ezt. Ami talán az én fejemben is megszületett volna hosszú egy idő múlva. De nem vártam meg, helyette szembesétált velem a recept egy gasztro csoportban, tehát örök hálám és köszönetem kísérje Editet. Nem fogok többet zacskós gombócot venni (elvileg). És majdnem biztos vagyok benne, hogy a zacskós se látott több burgonyát, mint ez itt ni. Merthogy a titok abban rejlik, hogy ebben bizony nincs burgonya. Ez nem olyan, amit anyukád, vagy a nagymamád, vagy a dédi készített szorgos kezeivel. Oké, szorgos kéz stimmel, többi nem. Ez gyorsabb. Sokkal gyorsabb. És nagyon-nagyon finom! Nem húzom tovább az időt, peregjenek a dobok, jöjjön a recept!
Hozzávalók
(kb. 15 db-hoz)
4 dl víz
csipet só
4 ek olaj
1 ek porcukor
25 dkg liszt
1 tojás
8 szem szilva
cukor
fahéj
zsemlemorzsa
olaj
A szilvákat megmossuk, félbevágjuk, magot kiszedjük. Tálba tesszük őket, jól beszórjuk cukorral és fahéjjal. (Ízlés szerint értelem szerűen.) Félretesszük. Kevés olajon a zsemlemorzsát aranybarnára pirítjuk. ezt is félretesszük. Egy lábasban feltesszük forrni a vizet, amiben majd a gombócokat kifőzzük. Egy másik edényben a 4 dl vizet elkezdjük forralni, ha forr, hozzáadjuk a 4 ek olajat, a sót, a cukrot, beleöntjük a lisztet, és gyors mozdulatokkal keverjük, hogy ne legyen csomós. Lehúzzuk a tűzről, ráütjük az 1 db tojást, és szintén határozott mozdulatokkal az egészet egyneművé keverjük. (2 percet azért szánjunk rá, még ha reménytelennek is tűnik elsőre.)
Picit hűlni hagyjuk (szerintem 3-5 percet hagytam, épp hogy ne legyen forró), és amikor már meg tudjuk fogni kézzel, kis gombócokat csípünk, kilapítjuk a kezünkkel, beletesszük egy fél fahéjas szilvát, és beburkoljuk a tésztával. Külön tetszett a tésztában, hogy ha valahol kibukkant a szilva, és nem tudtam befedni, csak csíptem egy darabot a többi tésztából, és “befoltoztam”. Könnyen tapadt, és a főzésnél sem jött szét. Ha megcsináltuk a gombócokat, addigra a főzővíz is szépen felforr, így beleeresztjük őket. Mondjuk 2 részletben, fazék méretétől függően, de ne tolongjanak a gombócok. Amikor feljött a víz felszínére (kb. 5 perc), azonnal ki is vehetjük. Olajon pirított zsemlemorzsára tesszük, meghempergetjük, majd fahéjas porcukorral tálaljuk. Bon appétit!
Nálam a túrógombóc is ilyen expressz gyorsasággal készül, ha kíváncsi vagy rá, kattints:
TÚRÓGOMBÓC
Ha pedig még több gyors receptre vágysz, csatlakozz Facebook oldalamhoz, hogy véletlenül se maradj le semmiről! 😉
Nyomtatás
Hűha! Ezt kipróbálom! A 4 evőkanál olaj hová kerül? Csak a pirításhoz kell?
Köszönöm a kérdést Zsuzsi, elnézést, de a leírásból valóban kimaradt, most pótoltam. A gombóc tésztájába megy, amikor felforrt a víz, akkor tedd bele az olajat, utána a sót, cukrot, lisztet, és a végén a tojást. 😉 Sok sikert!
Köszönöm! Majd megírom mi született az én két bal kezem eredményeként!
Zsuzsi! Kíváncsian várom, hogy neked hogy ízlett, milyen lett? 😉
Kész! Most faltam be négy mega-giga gombócot vacsorára. Csudafinom lett!Szerintem sorozatgyártásba kezdek és ezen fogok élni hetekig.:-)Köszönöm nagyon!
😀 Ezen sikerült hangosan nevetnem! 😀 Mármint a sorozatgyártáson 🙂 Nagyon örülök, hogy ízlett, és köszönöm a visszajelzést. Sokan ódzkodnak tőle, mert nincs benne burgonya, de szerintem annyira finom, hogy csuda 🙂 Szép estét! 😉 HahoPihe
És “mennyire” folyós ez a tészta? Anyukám mindig rak a szilva mellé szilva lekvárt is a hagyományos gombócba. Nekem úgy az igazi. Ennél ezt meg lehet oldani? Köszi! 🙂
Szia! A tészta nem folyós, egy kicsit puhább gyurmához hasonlít az állaga melegen, mert én melegen dolgozok még vele. Szerintem azért lekvárral nem lesz egyszerű megtölteni, esetleg várd meg, amíg kihűl a tészta (ez esetben nem lesz expressz gyors a várakozás végett), addig is keményedik valamennyit. Vagy tegyél próbát az első gombócnál, hátha te ügyesebb vagy, mert mint írtam, én kétbalkezes gombócgyártó vagyok 😀 neked lehet, hogy sikerül majd! Megírod majd, hogy mi lett a tapasztalatod? Köszönöm 🙂
Szia! Elkészítettem, bár nem tudtam belerakni a lekvárt, mert a lekvár nedvességétől olyan csúszós lett a tészta, hogy nem tudtam összetapasztani. Viszont a tészta zseniális, nekem idáig mindig az volt a bajom a szilvás gombóccal, hogy krumpli íze volt. Így sokkal jobb. A megoldás végül az lett, hogy a már kész gombócokra tettem a lekvárt. Szóval szuper lett. Köszönöm!:)
Szia! Nagyon szépen köszönöm a visszajelzést 😉 akkor jól sejtettem, nem olyan egyszerű lekvárral megtölteni. Azért annak örülök, hogy ízlett, szerintem is nagyon finom a tésztája, magam is meglepődtem. A lekvár meg ugyanolyan kívül is rajta, mint ha belül lenne 😉