Uzsonnára, vendégeknek, gyerekeknek, felnőtteknek! Mert kekszből ugyebár sosem elég…
Ha csak fele annyira vagytok marcipán rajongók, mint én, már akkor érdemes nekiállni ennek a keksznek. Igazi bűnözés, tudom! De vannak napok, amikor pont erre van szüksége a lelkünknek. Azt nem merem mondani, hogy a testünknek is, mert sokan bizonyára nem értenének ezzel egyet! 🙂
Még Karácsony előtt feltankoltam marcipánból, az egyik kedvenc üzletemben ilyenkor egész jó áron van. Azóta rájöttem, hogy az ünnepek után még jobb áron, mert itt készletkisöprés van ilyenkor, csupán szezonálisan tartják. Legközelebb megjegyzem magamnak.
A neves marcipánokról már jó ideje lemondtam, mert vagy megcsinálom magam a marcipánt, ha töltelékként funkcionál, vagy nem. Ez esetben megveszem a boltban azt, ami 54%-ban tartalmaz mandulát, és bizony ez pont hogy nem a nevesített termékekről mondható el. (Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a torta bevonása egyszerűbb, ha a cukor dominál a masszában, nem pedig a mandula – de kérdem én, akkor mi a fenéért olyan drága???!!!)
Tehát marcipán többlet a kamrapolcon. Délutáni keksz gyártós projekt megindult. A fenti kép szerint nem is sikerült ez a projekt rosszul! Sőt…
Hozzávalók
10 dkg marcipán
10 dkg étcsokoládé
5 dkg porcukor
csipet szódabikarbóna
10 dkg margarin
10-12 dkg liszt
Olvasszuk fel a margarint, adjuk hozzá a cukrot, majd tegyük félre, hogy lehűljön. Közben a csokit aprítsuk fel éles késsel, majd a marcipánnal együtt tegyük bele a késes aprítónkba.
Ha nincs aprítónk, semmi gond, a marcipánt tegyük kis időre a fagyasztóba, majd nagy lyukú reszelőn reszeljük le. Ha a cukros margarin már kihűlt (de még híg), öntsük hozzá a csoki és marcipán darabokat, keverjük el, végül adjuk hozzá a szódabikarbónával elkevert lisztet. Állítsuk össze a masszát, és tegyük kis időre a hűtőbe. (Könnyebb lesz dolgozni vele!) Mikor kivesszük, egy tömör tésztánk lesz, ami egy picit keményebb gyurmához hasonló állagú. Ha hígabb, akkor szükségünk lesz még lisztre. A sütőt melegítsük elő 160-170 fokra, a keksz masszából gyúrjunk apró gombócokat, helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire őket kellő távolságban egymástól. Vizes ujjal lapítsuk le őket korongokká, majd toljuk a sütőbe, és nagyjából 8 perc alatt (max. 10) süssük őket meg. Fontos, hogy figyeljünk, mert ha már kezd színt kapni a keksz széle, onnantól nincs megállás. Talán a marcipán az oka, nem tudom, de nekem ezek a kekszek nem bírták a 180 fokos 10 perc sütést (mint az összes többi kekszem), az első adaggal túlsültek 🙂 Tehát még szép világos formájukban kell kiszedjük. Ehhez van szükség erre a kb. 8-9 percre. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk, hogy a tepsin kihűljenek.
Kb. 40 db kekszünk lesz ebből a mennyiségből. És VIGYÁZAT, mert nehéz lesz abbahagyni az evését!
Nyomtatás
