Vaníliás hópelyhek

“Hópehely volt, felhőkből szökött,
széllel cicázott fejem fölött.
Örült a lelkem, mert kezemre szállt,
pillanat csendjében vízcseppé vált.“

(Kasó Tibor: Ünnep előtt)

A hópelyhes cupcake–eknél már láthattátok az új kiszúrómat, most megmutatom, hogy a kekszeknél is működik. Igaz Férj váltig állította, hogy ezek csillagok… no de sebaj 🙂 A recept a már bevált és nagy kedvenc:  a vaníliás karika. Ami már készült nyuszis változatban is Húsvétra. Sokszor arra sincs időm, hogy becsokizzam a kekszek alját, mert a család még melegen elkapkodja egy részét, a maradékot pedig kimondottan kérik, hogy hagyjam üresen. Pedig én csokisan szeretem, mert a vaníliás karika a legeslegkedvencebb kekszem! És az úgy jó. Étcsokival. Pont. 🙂 És bár a család megeszi csokisan is, de  Férj mindig szól, hogy ne töltsek időt ezzel, ezért úgy szoktam, hogy magamnak csinálok pár darabot csoki talpakkal, és az akkor csak az enyém. Így mindenki boldog, még a gyártó is.

Egy darabig gondolkodtam, hogy vajon ha sütőporral készítem a sütit, mennyire torzulnak majd el a hópelyhek. Nem tudtam mitévő legyek. De ez a problémám is megoldódott, ugyanis tök véletlenül kifelejtettem belőle a sütőport 🙂 Erre már akkor jöttem rá, amikor gombóccá formálva a hűtőben csücsült a tészta. Nem volt gond belőle. A pici hópelyheimet (az első adag) túl sütöttem, mert figyelmetlen voltam, ezek kissé kemények lettek, de a nagyokkal már nem volt semmi gond, azok pont annyi idő alatt készültek el, amennyit sejtettem. Nem szabad, hogy a szélük már barnuljon, még szép “fehérnek” kell lenni a kekszeknek, amikor kivesszük a sütőből.

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 5 dkg kukoricaliszt (ennek hiányában 40 dkg liszttel számoljunk), 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, csipet só, 1 tk vanília aroma, 2 M-es tojás sárgája, és ha nem áll össze a tészta, akkor pár csepp víz
-az aljára olvasztott étcsokoládé

A lisztet a porcukorral, a vaníliás cukorral és a csipet sóval elkeverjük. Hozzáadjuk a kockákra vágott margarint, és morzsásra gyúrjuk. Ha kész, hozzáadjuk a vanília aromát (ha igazi vaníliát használunk, ezt el is hagyhatjuk), és a tojások sárgáját. Ha nem állna össze a tészta, pár csepp vizet. Tényleg csak pár csepp, mert könnyen áteshetünk a ló túloldalára, és a tészta ragacsossá válik! Ha kész, fóliába csomagoljuk, és legalább fél órát pihentetjük a hűtőben. Kivesszük, lisztezett deszkán kb. fél cm vastagra nyújtjuk, és a kívánt formára szaggatjuk. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 9-10 perc alatt készre sütjük. Ha csokizni szeretnénk az alját, akkor olvasszunk étcsokoládét, óvatosan mártsuk bele, egy késsel húzogassuk le, és ültessük sütőpapírra a kekszeket csokis felükkel lefelé. Ha gyorsítani szeretnénk a folyamatot, tegyük hűtőbe, elég hamar visszadermed a csoki, és már le is válik a papírról. Jó étvágyat hozzá! 😉

Nyomtatás