Sokszor készítem ezt vendégváró nasinak, egyrészt mert oltári egyszerű, másrészt mert fincsi. A múltkor még meg is kérdezte valaki, hogy ugye cukiból van? 🙂 Mondjuk ez vicces volt, mert azért látszatra semmiképp sem ezt gondolná róla az ember. Általában picikre készítem, de most nagyon vékonyra, és nagyon hosszúra készítettük B-el. Így tovább tart egy-egy darab… Az egyszerűségét az is mutatja, hogy ezt B. készítette, csak össze kellett önteni az előre kimért hozzávalókat, és csak gyúrta, gyúrta, gyúrta. Másnap pedig kente, szórta 🙂 A tészta pihent egy éjszakát a hűtőben, és másnap reggel frissen sültek ki a rudak. A receptet anyu testvérétől kaptam még pár évvel ezelőtt, most végre sikerül megörökítenem a blogon is.
Hozzávalók
30 dkg liszt
25 dkg kemény kockamargarin
2 tk só
1 kis pohár tejföl
Tetejére
1 db felvert tojás
reszelt sajt/köménymag/szezámmag
Nincs elírás, se sütőpor, se élesztő nem kell hozzá, tökéletesen működik. A lisztet a sóval elkeverjük, és összemorzsoljuk az egészet a kockákra vágott margarinnal. Végül hozzáadjuk a tejfölt, és fóliába csomagolva betesszük néhány órára, vagy egész éjszakára a hűtőbe. Sőt akár pár napig is eláll.
180 fokra előmelegítjük a sütőt, a tésztát én most kettészedtem, kb. fél cm vékonyra nyújtjuk (megemelkedik sütés közben, és ha túl vékonyra szeljük őket, de vastagra hagyjuk, akkor feldőlnek a sütőben), lekenjük felvert tojással, és megszórjuk ízlés szerint sajttal/köménnyel/szezámmaggal. A kívánt méretűre szabdaljuk pizzavágóval (a derelyevágó nekem folyton felszedi az összes sajtot a tetejéről), vagy éles késsel. Sütőpapíros tepsire pakoljuk, és szép arany színű ropogósra sütjük. Kb. 20 perc. Jó nassolást! 😉
Nyomtatás
Nagyon jól néz ki , holnap lehet hogy meg is sütöm 🙂
Kedves Éva, bátran ajánlom, tényleg egyszerű, és finom! 😉