Szeretek kekszet sütni, mert a gyerekek (és mi is) imádják, uzsonnára mindig telitalálat. Ráadásul mindenképp jobb, mint a bolti kekszek. Sok kedvencünk van, de a fő-fő talán a zabpelyhes. Ezt szoktam variálni sokféle módon. Aki követi a blogot, az tudja 😉 Ezúttal egy kis mák is került a tésztába. És lám, ez is van olyan jó, mint a többi 🙂
Hozzávalók:
7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só,
2 evőkanál darált mák
15 dkg margarin, 4 evőkanál porcukor/méz,
1-2-3 evőkanál víz (vagy tej), ha túl száraz a massza
A margarint felolvasztjuk, félretesszük hűlni, majd kikeverjük a porcukorral/mézzel. (Arra már rájöttem, hogy bár a méz egészségesebb, nem lesz annyira ropogós a keksz, mint a cukortól – tegyetek belátásotok szerint, én egyszer így csinálom, egyszer úgy…) Ehhez hozzáadjuk a zabpelyhet, szódabikarbónás lisztet, a csipet sót. Az a lényeg, hogy egy jó sűrű masszát kapjunk, amivel tudunk dolgozni. Ha nem sűrű, akkor tehetünk még hozzá zabpelyhet, lisztet, vagy akár mákot. Ha viszont eleve sűrűre sikerült, akkor lehet lazítani a tejjel. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert nagyban függ minden az összetevőktől. Hogy épp milyen lisztet használunk pl. Nem sikerül nekem se mindig egyformán, így inkább az állagra figyelek, és akkor sosincs gondom.
Ha kész, egy teáskanállal apró gombócokat veszünk ki a tésztából, és sütőpapírral bélelt tepsire pakolgatjuk őket. Vizes ujjal ellapítjuk korongokká, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütjük. Ha kész, hagyjuk a tepsin kihűlni. Az elején még puha, de ahogy hűl, úgy fog szilárdulni. Jól záródó fém dobozva téve akár 2 hétig is eláll. Elvileg… nálunk jó esetben még a másnapot megélik a kekszek, aztán nyomuk vész…
Nyomtatás
