Vadas burgonyagombóccal

Gyerekkori, és örök kedvenc. Imádom! Az Anyukámét a legeslegjobban! Utoljára Ketteske születésekor ettem, mert ezt főzött Anya. Egyeske születésekor is. 🙂 Mellé egy kis madártej…. hm…

Na de kanyarodjunk vissza az ételhez magához. Mint ahogy a neve is sugallja, ezt igazából vad ételből szokás készíteni, esetleg marhából. De kövezzen meg érte bárki, rettentően imádom csirkéből! Mégpedig a combjából, esetleg szárnyából… Most kivételesen disznó húsból készült (ejj-ejj), ez volt itthon, és nagyon-nagyon vágytam már rá.

Még a családi történethez hozzátartozik, hogy mi nem zsemlegombóccal fogyasztjuk, de még csak nem is spagettivel, hanem krumpligombóccal. Mert íííííííííígy a jóóóóóóóóó 🙂 A szüleim szeretik (szerették volna :-D) a zsemlegombócot, de nálunk az nem aratott túl nagy sikert, így lett ez a variáció belőle, és ez már így is maradt, mióta az eszemet tudom, így esszük. Úgyhogy ha már magam is nekiálltam a gyártásához, nem volt kérdés, hogy időt szakítok egy kis pepecselős gombóc gyúrásra is.

A recept egyszer már bevált nálam, bár még egyeztetnem kell anyukámmal, mert ez még mindig csak hasonlít ahhoz… De finom, bátran ajánlom mindenkinek. Kriszta köszönöm a tanyáról “lopott” receptedet! 😉

kb 1- 1,5 kg hús

60 dkg sárgarépa 

20 dkg fehérrépa 

2 közepes fej vöröshagyma 

pár babérlevél 

10-15 szem egész bors 

só, kicsi mustár 

5 dkg cukor 

egy nagy pohár tejföl

1-2 ek liszt

 (Burgonyagombóchoz)

 80 dkg burgonya

liszt

só

A megmosott húsokat sózzuk, majd a megtisztított zöldségekkel egy lábasba pakoljuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Ha van teatojásunk, akkor ebbe pakoljunk néhány babérlevelet és az egész borsot (így nem kell később kihalászni) és lógassuk bele a lábasba. Tegyük fel főni, amíg a hús teljesen meg nem puhul. Ekkor húzzuk le a tűzről. A húsokat vegyük ki, majd essünk neki botmixerrel, és dolgozzunk rajta addig, amíg szép selymes állagú nem lesz a mártás. Visszatesszük a tűzre, közben a cukrot egy kevés olajon karamellizálom, és a vadashoz öntöm. Kicsit összeugrik a cukor, de szépen fel fog oldódni majd. Megkóstoljuk, és ízlés szerint mustárral ízesítjük, illetve ha szükséges, utánasózzuk. Egy pohár tejfölt a liszttel csomómentesre keverek, és ezt is a mártáshoz adom. Összeforralom az egészet, és visszapakolom a húsokat.

Miután az elején feltettük főni a vadast, hozzáláthatunk a gombóchoz. A burgonyát meghámozzuk, kockázzuk, és sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, villával (vagy krumplinyomóval) alaposan összetörjük, ha szükséges, még sózzuk (a sok liszt miatt, amit felvesz, veszít a sósságából, e szerint kalkuláljunk), és annyi lisztet adunk hozzá, amennyivel egy lány, de nem ragacsos “tésztát” kapunk.  Kis darabokat lecsípünk, a tenyerünk között gombócokat formálunk, és olajos, lobogó forró vízbe tesszük őket. Ha feljöttek a víz tetejére, még 3-4 percig főzzük. Ha tutira akarunk menni, hogy megfőtt középen is, vegyünk ki egyet, vágjuk félbe. Ha még nyers, dobjuk vissza ezt is, és adjunk még neki kis időt. Ha megfőtt, csepegtessük le, és szedjük egy tálba. 

Érdemes kipróbálni, szerintem remekül passzol a vadas mártásunkhoz! Jó étvágyat hozzá! 😉