Ezzel a módszerrel roppant egyszerűen tudsz kenyeret sütni! Igen, még Neked is menni fog, kedves Olvasó! 😉 Egy tálra, egy fakanálra, a két kezedre, és némi türelemre (a kelés kivárásához) van szükséged.
No és persze a 4 alapanyagra. Liszt, víz, élesztő, só
És létre is jön a nagybetűs KENYÉR!
Sokaknak már ismerős lehet a DNK kód, és tudják mit takar. De ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy igaz ez a gasztronómiára is. Mindig lesznek kezdők, akik épp most kezdik nyitogatni szárnyaikat, és próbálnak a konyhai kihívásoknak is megfelelni. És mindig lesznek többre éhes gyakorlott háziasszonyok is, mert ha valamiről, akkor a gasztronómiáról igazán elmondható, hogy végtelen a lehetőségek tárháza! Tehát azok kedvéért, akik még nem találkoztak ezzel a kifejezéssel, megmutatom a létező legegyszerűbb kenyér készítési módot. Íme a Dagasztás Nélküli Kenyér. – És akkor most már tényleg mindenki tudja, aki olvassa a blogot, hogy mi az a DNK. 😉
Azért mint minden kelt tésztának, ennek is “lelke” van. Nyilván nem az a fajta étel, amit hazajövünk, keverünk-kavarunk, és 10 perc múlva már az asztalon van. DE!!! És most jön a lényeg. Lehet, hogy időre és türelemre van szükség, de szaktudásra egyáltalán nincs. 5-8 kavarás, és készen is vagyunk az első részével. Hívhatnánk elronthatatlan kenyérnek is.
Nézzük a jó oldalát. Friss, finom, ropog a héja, tudjuk mi van benne! És ez utóbbi a legfontosabb ugyebár. Szó se róla, én se mindig sütöm a kenyeret, mert van amikor egyszerűen nincs idő kivárni a kelesztést, de ha van, akkor adjuk meg magunknak ezt az esélyt arra, hogy valóban házi kenyeret ehessünk. Én speciel nem is szeretem a kenyérsütő gépet, talán ez az egyetlen eszköz, amire nem vágyom. Bár lehet, hogy már ezer féle csodára képesek (és dagasztásra biztos hogy kiváló), de nekem EZ a kenyér. Ami kívül szépen szétnyílik, roppan felül, oldalt, és enyhén még lisztes is. Jó, a fogyókúrázók és diétázók most sem fognak mellém állni ez ügyben, tudom. 🙂
Ami ehhez a kenyérhez kell, az egy átlag háztartásban fellelhető. Mert ugyan mi kellene egy kenyérhez? Liszt, élesztő, só, víz. És áram vagy gáz a sütéshez. És még mielőtt hozzálátunk, nem árt tudni, hogy ennek bizony egy egész éjszakát kelnie kell. Tehát 8 óra a minimum, de 12 se lenne rossz. Nekem 10 órát kelt, és tökéletes lett. Kezdhetjük?
Hozzávalók
40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1,5 tk só, 1-1,5 tk fokhagyma granulátum (elhagyható), 3 dl langyos víz
A lisztet szórjuk egy jó mély tálba. Adjuk hozzá a sót, és a fokhagymát, majd az egészet alaposan keverjük el. A langyos vízben oldjuk fel az élesztőt, hogy ne legyen darabos. (Ha szárítottal dolgozunk, kb. 1 teáskanálnyira van szükség belőle, és ezt szórhatjuk rögtön a liszthez). Az élesztős vizet is beleöntjük a tálba, fogunk egy fakanalat, és néhány keveréssel eldolgozzuk, hogy egynemű tésztát kapjunk. A nokedlitésztánál sűrűbb, de semmiképp sem összeálló, tömör tésztánk lesz. Ezt azért írom, hogy ha nagyon száraznak tűnne, akkor még bizony szüksége van vízre a lisztnek. Ha kész (kemény 5 perc munkánk se volt eddig vele), lefedjük egy konyharuhával, és langyos helyen hagyjuk pihenni 8-12 órát. Én egy széket toltam a radiátor mellé, és ott pihent egész este. Reggelre így nézett ki a tészta, gyönyörűen megkelt:
A munkafelületünket jó alaposan szórjuk be liszttel, és egy kés v. fakanál segítségével a nyúlós, ragacsos tésztát öntsük ki. Felül is szórjuk be jól liszttel, majd bátran picit próbáljuk gyúrogatni. Szükség lesz még lisztre, de arra figyeljünk, hogy csak annyit használjunk amennyivel jól tudunk dolgozni. Nem kell a tésztába már nagyon beledolgozni, annak végig laza szerkezetűnek kell maradnia. A lényeg csupán az, hogy ne ragadjon, és tudjunk egy cipót formálni belőle.
Picit lapogassuk ki koronggá a tésztát, majd 2 oldalát hajtsuk be középig. Próbáljuk az ujjainkkal összecsípni mindenhol, majd fordítsuk meg a tésztát, és igazítsuk kenyér formájúra. Attól függően, hogy milyen formában sütjük.
Ha jól dolgoztunk, lesz egy ilyenünk:
Bevagdoshatjuk egy picit éles pengéjű késsel, de ha nem tesszük az se gond, meg fog repedni így is. 😉 Borítsuk vissza rá a kelesztő tálat, hogy ne fázzon a tészta, és kezdjük el a sütőt 230-250 fokra előmelegíteni az edénykénkkel együtt. Erre a célra megfelel egy jénai tál is (tetővel!!), vagy mint nálam, a püspökkenyér forma, sütőpapírral kibélelve. Ez az adag pont ebbe a formába való. Ha ti is ezt használjátok, legyen a kezetek ügyében egy nagyobb tepsi, ami a tetőt szolgálja majd. Ha már elég forró a sütőnk, nagyon-nagyon óvatosan (mert ugye az edény is forró, a kenyér meg laza) a kenyeret belecsusszantjuk a formába. Ha szükséges, egy fakanállal tudunk igazgatni rajta, nem kell aggódni. 😉 Jöhet rá a tető, és csukjuk be a sütő ajtaját. 35-40 percig süssük így. Nézzük meg, ennyi idő alatt már színt kellett, hogy kapjon, de még itt-ott sápadt szegényke. Le lehet venni a tetőt, és még 10 percet adni neki fedő nélkül, hogy elnyerje végső formáját. Még forrón vizes ecsettel lekenegetjük picit, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Belülről ilyen szép lyukacsos lesz:
Lássatok hozzá bátran, valóban gyerekjáték az egész! 😉
További pékáruk széles választéka a blogon:
Nyomtatás
