Visszatértem….. 🙂
Kép forrása: http://www.edifycounseling.com/service/degree-program/
Te jó ég! Tudtam, hogy nagyon rég tettem ki új bejegyzést a blogra, de azzal csak most szembesültem, hogy a legutolsó poszt júliusi. Azóta nagyon sok minden történt velem, de ezt sokan tudjátok. Azon kívül, hogy én ezt a kis blogot munka és család mellett vezetgetem, 3 évvel ezelőtt még egy nehezítő tényező is bekerült az életembe, az egyetem. Hogy július óta nem jelentkeztem, annak oka is az iskola. A nyár vége és az ősz kezdete elég stresszes volt, ugyanis szakdolgozatot készítettem, mégpedig gőzerővel, mert tudtam, hogy nem szeretnék halasztani semmiképp, szeretném befejezni 3 év alatt az egyetemet, lesz ami lesz. Ehhez pedig olyan dolgokról kellett lemondanom, mint a sütés és a blogolás.
Novemberben leadtam a szakdolgozatomat, majd kezdődött máris a félévi vizsgaidőszak az ünnepek előtt. Szerettem volna minden vizsgát letudni még decemberben, hogy a Karácsony tényleg csak a családról, a gyerekekről szóljon és ne a tankönyvek bújásáról. És ahogy az ünnepek is elteltek, máris nyakamon volt a záróvizsga, tételek kidolgozása, megtanulása. Sok estébe nyúló, vagy hétvégi, időnként gyötrelmes tanulás. 😀 És itt vagyok most újra, egy teher lekerült a vállamról. Úgy érzem, minden perc tanulás megérte, mert igazán, de igazán büszke vagyok arra, hogy végig csináltam. Tudom, nem vagyok ettől sem rendkívüli, sem különb, mint bárki más, de ez nem számít, egyszerűen boldog vagyok a tudattól, hogy végigmentem az úton, mégpedig egyenesen.
Boldog vagyok, hogy bár a szakdolgozatomra 4-est kaptam, de 5-ösre védtem meg és a tételekből is sikerült 5-ösre vizsgáznom, amit álmomban nem gondoltam volna, mert higgyétek el, egy gyenge 3-assal is elégedett lettem volna, de ez így tényleg büszkeség és boldogság. 🙂
Nem szeretnélek untatni benneteket, csak szerettem volna megköszönni, hogy kitartottatok és itt vagytok. Köszönettel tartozom azoknak, akik segítették a szakdolgozatomat, mert ahhoz, hogy a kérdőívhez elegendő kitöltést begyűjtsek, legnagyobb részben ti járultatok hozzá! Köszönöm, hogy nem hagytátok el az oldalt amiatt, hogy az ilyen magán jellegű dolgaimmal traktáltalak benneteket.
Ahogy megígértem, itt vagyok. Mert ez a blog nekem nagyon sokat jelent és szeretném, ha még nagyon sokáig működne. Lesz időm újra írni, sütni, fotózni és megmutatni nektek! Bár még mindig nem főállásban teszem ezt, mert van “civil” munkám, de mindenképp többet fogtok belőlem kapni, mint az elmúlt 3 évben. 🙂
Köszönöm még egyszer Nektek!
Visszatértem….
Pihe
Nyomtatás
