Az idén elhatároztuk, hogy nyaralunk. De úgy igazán, ahogy évek óta nem tettük. Persze sokat szoktunk utazni, az őszi-tavaszi szünetet mindig ügyesen eltöltjük a barátainkkal a hegyekben, vagy itt-ott. De utoljára hosszú időre 5 éve voltunk, amikor azt gondoltam a legnagyobb gondunk az lesz, hogy 2 kisgyerekkel megyünk. Aztán eltelt 5 év, és úgy éreztem, hogy sokkal nagyobb kihívással állok szemben, mint az, hogy kisgyerekekkel vágtunk neki anno Horvátországnak. Hisz időközben (egészen pontosan tavaly áprilisban) kiderült, hogy Hanna cöliákiás. Ez azért jelentősen megváltoztatja az ember addigi életét, bár meg kell valljam, itthon nem annyira nehéz ezt koordinálni, de még mindig aggódok minden egyes hosszabb kiruccanásnál. Ez most sem volt másképp. Nagyon, de nagyon ragaszkodtam egy olaszországi hotelhez, ahol még kedvezményt is adtak és ahol nyugodtan ehetett volna Hanna bármit, így nekem is igazi kikapcsolódás lehetett volna, hogy nem kell főznöm, aggódnom. De ott és akkor be kellett látni, hogy ezért igen borsos árat kell fizetnünk. Fájó szívvel, de lemondtam róla és a már megszeretett Horvátország felé kacsintottunk újra. A Facebook “Gluténmentes konyha és lisztérzékeny hétköznapok” csoportban elkezdtem kutakodni horvátországi gm lelőhelyek után. Bevallom, nem volt túl sok pozitív tapasztalat, ráadásul zömében régebbiek. De úgy láttam, hogy Trogirban említettek gm éttermet. A város is megnyerte a tetszésünket, itthon megbeszéltük, hogy oké, akkor nincs utcán fagyizás (max. jégkrém), meg palacsintázás, úgy intézzük a nyaralást, hogy H. ne érezze magát megkülönböztetve. Hát így vágtunk neki Horvátországnak és béreltünk egy apartmant Trogirban.
Szeretném veletek megosztani az ottani tapasztalataimat, azt, hogy milyen csomaggal keltünk útra, hogy éltük meg ezt a nyaralást. Be kell valljam, hogy sokkal, de sokkal rosszabbra számítottam és igazán kellemesen csalódtam, főleg ha azt vesszük alapul, hogy bár itthon is egyre több a gluténmentes étterem, azért lássuk be, nem találunk minden sarkon….
Az, hogy teljes menetfelszereléssel indulunk útnak, az egyáltalán nem volt kérdés. 😀 Szerintem a csomagjaink jelentős részét az ételek tették ki. 2 kisebb rekesz telt meg Hanna ételeivel, mert semmit sem akartam a véletlenre bízni. Miket vittünk? Szükség esetére az alábbiakat:
- sós nasi, chips
- Alaska rudak
- Barbara kekszek, csokis perecek
- Aldis linzerek
- felvágottak
- kenyérre kencék
- sajt (szeletelt)
- az elengedhetetlen Schar kenyér (mert csak ezt eszi meg)
- 1 csomag rizsliszt
- 1 csomag Annapanni lisztkeverék (élesztős)
- zsemlemorzsa
- 1 liter étolaj
- rizsdara (ha tejbegrízre vágynának a gyerekek)
- tészták
- gyors rizs
- cukor
- só, bors, fokhagyma granulátum, pirospaprika, ételízesítő, gyros fűszerkeverék, fahéj
- majonéz, mustár
- 3 csomag vaníliás pudingport (főzős)
- tonhalkonzerv
- kukoricakonzerv
- tejszín
- reggeliző pelyhek
- 1 csomag virsli
- 3 doboz melegszendvicskrém
- szeletelt kenyér
- Aldis mini kuglóf és pizzás csiga
- 1 doboz Lidl csirkefalatok (fagyasztott)
- sütőpapír (!!!)
- saját mosogatószivacs (2 db)
- saját konyharuha
- néhány konyhai eszköz (1 edény, fakanalak, habverő)
Úgy voltam vele, hogy nem számolgatom ki, mennyi fogy el, vittem bőven mindenből, mert a kocsiban elfért, és a legrosszabb, ami történhet, hogy hazahozzuk. Vettem még
- 2 kg oldalast, amit bő zsírban lesütöttem, majd egy tálba tettem, felöntöttem a zsírral, hogy ellepje és lehűtöttem
További elengedhetetlen alaptartozék a hűtőtáska, amiből már van mindenféle méretben itthon, mert valahogy azt vettem észre, hogy a gluténmentes élettel együtt ezek is beköltöztek a mindennapi életünkbe. 🙂 Előtte nem gondoltuk, hogy ez egy ennyire elengedhetetlen tárgy, de tévedtem. Jött velünk a szivargyújtós hűtőtáska és a kisebb hűtő hátizsák is, meg a strandra vihető közepes méretű is. Mindnek volt szerepe, szóval kellett.
Az útra mindenkinek rántott húst csomagoltam, kinek-kinek a maga kenyerével/zsemléjével. Hát így indultunk mi útnak 11 napra Horvátországba, amiből végül 12 nap lett. 🙂
Leírhatnám a számtalan élményt is, de ennek a bejegyzésnek elsősorban a célja az, hogy aki ide tervez látogatni cöliákiásként, annak legyen némi képe a városról. Nem szabad kétségbe esni. A célom az volt, hogy minden nap legyen étel, de ez most nem arról szólt, hogy mindig minden tökéletes legyen. Legyen a gyerekek fogára való és kész.
A reggeli az alábbi dolgokból tevődött össze
- vagy friss pékáru (Hannának a hozott kenyere) felvágottal, sajttal, paradicsommal
- vagy szeletelt kenyérből melegszendvics (szerencsére volt egy melegszendvics sütő, ezt mindig sütőpapírral használtam)
- vagy vettünk tojást és összeütöttünk egy rántottát
- vagy reggelizőpehely
1. nap
A felpakolt rántott húsokkal és előző nap megvásárolt péksütikkel (gluténmentes és nem gluténmentes) indultunk útnak, aminek egy részét az út során fogyasztottuk el, a maradék pedig vacsoraként jó célt szoltált.
Míg délután a partokat térképeztük fel, addig este bevetettük magunkat a városba. Próbáltam nézegetni az étlapokat, sőt korábban több étteremnek is írtam e-mailt, egy részük válaszolt is, hogy náluk ehetünk nyugodtan. Na pont ezek az éttermek nem győztek meg személyesen…. Először csak a kihelyezett étlapokat böngésztem, be kell ismernem, hogy elég sok étteremben volt gluténmentes rész az étlapon, gyanítom még oda is figyelnek, de mivel Hanna nem vágyott se raviolira, se cannellonira, se tiramisura és a pizzát se szereti, így ezek az éttermek gyorsan lekerültek a listánkról, nem is mélyedtem a pincérekkel beszélgetésbe. Aki ezekért az ételekért is rajong, azoknak nem lesz nehéz dolga, mert ilyet tényleg sok helyen ehettek, csak győződjetek meg róla okvetlen, hogy milyen körülmények között készül.
Már épp hazafelé sétáltunk kissé nekikeseredve, amikor Férj visszalépett kettőt, hogy látott valamit. Egy fagyizó volt, az ablakban ott virított a tábla, hogy gluten- and lactose free!
Kissé félve beléptünk. Temérdek fagyi volt választékon, mindegyik feliratozva, hogy mitől mentes. Ezen a képen csak a pult felét látjátok most. 🙂
A fagylaltok 80%-a gluténmentes. Kérdeztem a lányt gyenge angol tudással, hogy a fagylaltok külön készülnek-e. Először nem értettük egymást, majd mosolygott és azt mondta, nagyon vigyáznak a cöliákiásokra. Bár félve, de kértünk 2 gombóc fagyit. Mondták, hogy sajnos tölcsért nem tudnak adni, csak papír poharat. Gondoltam ennél nagyobb bajunk ne legyen. Ám továbbra is aggasztott a fagyipult felett tornyossuló tölcsérköteg, ami bizony nem gm. És a kanál. Tehát elkezdtem figyelni. És amit láttam, bevallom, minden addigi képzeletemet felülmúlta. A lány fogta a fagyis kanalat és lemosta. Majd megfordult és forró vízzel/gőzzel az egészet újramosta. A másik kezébe fogott egy fémlapátot, ezt ugyanígy lemosta. Majd a nagy adag fagyihalmazból a lapáttal egy jó nagy részt leválasztott és a kanállal belekanalazott a fagyi kellős közepébe. Újra lemosta az eszközöket és a másik gombóccal ugyanezt tette. Én esküszöm ilyet még sehol nem tapasztaltam. Közben megjelent a főnök is, a szemeim csillogtak és nem győztem hálálkodni, mire mondta a főnök, hogy azért csinálják így, hogy ha esetleg hullott volna a tetejére morzsa, akkor az se okozzon gondot. Rettentő boldogan távoztunk és tudtuk, hogy ez a mi fagyizónk. Vissza is tértünk az ottlétünk alatt számtalanszor, amikor Hanna épp nem jégkására vágyott, akkor itt fagyizott. 🙂 A cukrászda neve Bella. Az óváros szélén található, közel a piac tér szélén lévő kis hídhoz (ahol autók is közlekedhetnek). ITT találjátok a google maps-es elérhetőséget, kívülről pedig így néz ki:
Szintén ezen az első napon, hazafelé sétálva ugyanígy kettőt visszalépve találtam meg azt az éttermet, amit úgy gondoltam, keresek. Erről a harmadik napnál írok részletesebben, hisz ekkor próbáltuk ki.
2. nap
A reggeliről fentebb írtam, hogy mikből állt össze nálunk, a partra pedig mindig vittünk szendvicset. Vacsorára előkaptuk az otthonról hozott, zsírral ellepett oldalast, amit egy serpenyőben felmelegítettem. Gyors rizst főztem hozzá, valamint vettünk 1 konzerv meggybefőttet a Konzumban, melegíteni kezdtem egy edényben, majd tejszínt egy kevés vaníliás pudingporral kikevertem, a meggybefőtthöz adtam, fahéjjal és cukorral ízesítettem, sűrűre főztem és kihűtöttem. A gyors rizzsel és az oldalassal vacsorára befaltuk. (Férj babkonzervet evett az oldalashoz, ő ugyanis annyi konzervet hozott magával, hogy ha időközben kitört volna a soron következő világháború, akkor se halt volna éhen 1 hónapig.) Tehát 2. nap pipa.
Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy abban a kánikulában, ami volt, a hideg gyümölcsleves kincset ér. Így a Konzumban vettem még több meggybefőttet, vettem friss nektarint, a tejszín készletet is feltöltöttem, amikor elfogyott és a vitt pudingporból 3-szor készítettem gyümölcslevest, ami adagonként 2-2 napra volt elegendő, így az ottlétünk felét a hideg gyümölcsleves ízesítette. Ezt javaslom mindenkinek, pikk-pakk kész van és másnap kincset ér, ha kikapod a hűtőből.
3. nap
Innentől már tényleg csak azt írom, mit ettünk vacsorára, mert a többit úgyis tudjátok, ha idáig eljutottatok az olvasással. 🙂 3. nap terveztük megtámadni azt az éttermet, amibe az 1. nap bukkantunk. Ami miatt megakadt rajta a szemünk, az ez a tábla volt:
Mint láthatjátok, számtalan ételnél fel van tüntetve, hogy mentes. A pincért elkezdtem kérdezgetni még az első nap, és egész meggyőzően mondta, hogy 2 külön fritőzben készülnek a paníros és nem paníros ételek, odafigyelnek. Viszont náluk nincs gm tészta, pizza, stb. Amikor betértünk ide, egy másik pincér volt, tőle is ugyanazokat megkérdeztem és ő is meggyőzően állította, hogy nem lesz gond. Ezen felbuzdulva rendeltünk. Benedek maradt a pizzánál, ő eheti. 🙂 Mi pedig 3an berendeltünk 4 ételt: raznijic, cevap, kagyló, grillezett tintahal. Ezekből mindből ehetett Hanna és rettentő boldog volt, hogy megkóstolhatta ezeket a számára különleges ételeket. Minden ízlett neki. Nekem volt egy kis negatív tapasztalatom is, a raznijic rágós volt több helyen, a tintahalat pedig kicsit túlsütötték, így voltak keserűbb részek rajta, ami rontott az élvezeti értékén. De úgy gondolom, hogy ez nem egy állandó hiba. A fűszerezést, a kiszolgálás, az odafigyelés rendben volt, az árak azonban húzósak, de erre fel kell készülni, mert nagyjából mindenhol, még a boltokban is.
Az étterem neve Fortin, a Google Maps-en ITT találjátok meg.
4. nap
Meglátogattuk a halpiacot, ami 5 perc sétára volt tőlünk. A sima piaccal szemben, a Konzum mellett található és minden hétköznap nyitva van reggel 6.00-tól délután 15.00-ig. Érdemes ellátogatni ide, ha szeretnétek halat sütni, gyönyörű szép tengeri élőlényeket kaphattok itt.
A halat megpucolták nekünk, a tintahalat azonban nekünk kellett, de Férj nagyon profin megoldotta, a youtube csodákra képes, így mi is videóra vettük a tintahal feldolgozását, elképzelhető, hogy befutunk majd ezzel a videóval egyszer és kőgazdagok leszünk, de egyelőre még csak letöltöttem a telefonról a gépre! 😀 A halpiacra reggel mentünk ki, feldolgoztuk az állatkákat, bepácoltuk (vettem 1 citromot a Konzumban, fűszert csak azt használtam, amit otthonról vittem: só, bors, fokhagymapor). Strand után pedig elkészítettük a halakat. A halacskákat a szendvicssütőben készítettem el, ami ott volt, könnyen tisztítható, tudjátok az a fajta, amivel lehet grillezni, így nem féltem a használatától. A tintahal karikákat és csápokat bepaníroztuk. Egy részüket klasszikus módon, rizsliszt, tojás, gm zsemlemorzsa (a tojást ott vettem, a többi dolgot vittük), a másik részét pedig csak sós rizslisztbe forgattuk. A sütésnél vigyázzatok, a karikákkal (a test résszel) nem volt gond, de a csápok elkezdtek szétrobbanni és kiugrani a serpenyőből, szóval kicsit frászt kaptam. De minden megsült és minden nagyon finom volt. Köretnek hasábburgonya volt, amit szintén kint vettünk meg az egyik boltban. A gyerekek azt mondták, ilyen finomat még sosem ettek. 🙂 Benedek, aki rettentő válogatós falta a halat. 🙂
5. nap
Tekintettel arra, hogy volt még oldalasunk, felmelegítettem, kifőztem hozzá a rizst és Uncle Ben’s mártással tálaltam, előtte pedig elfogyasztottuk az előzőleg elkészített és behűtött gyümölcslevest. Jóllaktunk. 🙂
6. nap
Újra a magunk ura akartunk lenni, gyümölcsleves még volt pont 1 evésre való, a boltban pedig vettünk cevapot. Végül 2 félét, mert a bevásárlást a Kauflandban intéztük, volt is cevap dögivel, de egyiknek sem győzött meg a címkéje, bár nem volt az összetevők között glutén, de gyakorlatilag semmilyen allergén információval nem rendelkezett. Ezért átcsattogtunk a Konzumba, ugyanis ott már korábban kiszúrtam, hogy van GM cevap. Így vettünk egy ilyet, egy olyat, és külön-külön megsütöttem. (Megjegyzem, a gm feliratos cevap nekem sokkal jobban ízlett, mint a másik.) Újra finom és gyors vacsoránk volt, olcsóbban, mint ha étteremben ettünk volna. 🙂 Közben pedig készítettem egy újabb adag gyümölcslevest a következő napokra.
7. nap
Ezen a napon borús volt az idő, így átmentünk Splitbe. Hannának vittem az útra reggel kisütött cevapot (ezt kért) kenyérkével, sajttal, paradicsommal, hogyha megéhezne, legyen mihez nyúlni. A hűtő hátizsák ilyenkor mindig jött velünk, meg persze a strandra is vittük minden nap. Nem akartunk beülni étterembe, ezért mi is vettünk valami harapnivalót és együtt mindenki megette, tekintettel arra, hogy mire idejutottunk, szakadni kezdett az eső, így a kocsiban fogyasztottuk el. 😀 Hanna a csomagolt ételét, mi pedig pizzatekercset vettünk az utcán magunknak. Ezen a napon vacsira Férj a világháborús konzervkészletéhez nyúlt, a gyerekeknek pedig a vitt tonhalból, tejszínből, kukoricából és tésztából összedobtam egy tonhalas tésztát.
8. nap
Egy szintén korábban kiszemelt éttermet céloztunk meg. Az étterem étlapján az alábbi feliratot vettük észre:
Az étteremnek a kikötő felől van egy kiülős része, itt csupán asztalok vannak, az étterem 1 picit bentebb van, ott is be lehet ülni, de az utca szűk, az étterem maga pici. 2 pincért kérdeztem meg a gluténmentességről, egymástól függetlenül mondták, hogy az ételek külön készülnek. A hamburgereket is el tudják készíteni mentesen. Aztán úgy alakult, hogy kiscsajnak tésztára fájt a foga, így egy bolognai spagettit rendeltünk neki gluténmentesen. Kedves volt a kiszolgálás, az ételek ízletesek, viszont drága, ezzel kell számolni. A tésztát elmondásuk alapján maguk készítik. Az étterem neve Vrata O’grada , a Google Maps-en ITT található. Így néz ki a kikötő felőli része az étteremnek:
És ez az étterem utcában lévő része, ahol a konyha is található:
9. nap
Férj a konzervekhez nyúlt vacsora gyanánt, én megettem a 2 napos tonhalas tésztát, a gyerekeket pedig megkérdeztem, ennének-e pizzát. Hanna nem rajong érte, de most kötélnek állt. Elővettem az Annapanni lisztkeveréket, ami ugyebár élesztős, egy kis olaj, só és víz kellett hozzá. Összegyúrtam, pihentettem 15 percet, majd sütőpapírral bélelt tepsibe egyengettem. A boltban vettem kis dobozos tejfölt, ezzel megkentem és mindenféle felvágottat rápakoltam, amit találtam bontva, meg kukorica konzervet és a sajtot (szeletelt sajt) felkockázva szintén rászórtam. Előmelegített sütőben (mert ez is volt az apartmanban) megsütöttem. Nagyon ízlett nekik, Hanna is meglepően sokat evett.
10. nap
Ez volt az a pillanat, amikor Férj azt mondta, ő nem akar étteremben egy vagyont otthagyni, ő Street Fodd ételre vágyik. A gond ott volt, hogy Hanna is vágyott volna rá, de ott aztán végképp nem lehet semmi gluténmenteset kapni. Gondoltam, ezt is megoldjuk, hisz a központ tényleg 5 perc sétára volt, otthon összedobom neki és visszük magunkkal. Úgyis az volt a terv, hogy a kikötőben megesszük. Vettem neki a Kauflandban elősütött Schar bucit. Otthon félbevágtam, kicsit megsütöttem a már említett pirítóban. Közben sütöttem ki neki cevapot, ami korábbról megmaradt és lefagyasztottam (ez egyébként nagyon bejött neki, mármint a cevap, szóval bármi volt, ehhez nyúltam, ha kellett valami). Az előmelegített bucikba bepakoltam néhány cevapot, sajtot és kukoricát, nyomtam bele majonézt és mustárt, rátettem a buci tetejét és a szendvicssütővel jól összenyomtam. Ropogósra sütöttem, majd alufóliába becsomagoltam és elindultunk. Mikor mi megvettük az ételünket, az övé is még langyos volt. Együtt ettünk, mindenki azt, amit szeretett volna, így nem maradt ki H. se a Street Food érzésből.
11. nap
Indulás előtti nap. Ez már arról szól, hogy mindent tüntessünk el, ami van. 😀 A felvágottak jelentős része elfogyott reggelire, vagy bekerült a napi szendvics csomagba. Vacsorára kiszedtem a fagyasztóból mindent, amit találtunk és az előző napi Street Food érzést megpróbáltuk mi magunk reprodukálni. Cevapokat sütöttem ki és gm csirke nuggets-et, amit itthonról vittünk. Hannának maradt 1 buci, így hasonlót csináltam, mint előző nap, csak most nem cevap volt benne, hanem nuggets. Mellé sok zöldség és kevés hasábburgonya. Mi pedig egy szép nagy pitába pakoltuk bele a megmaradt, kisült cevapokat.
12. nap
A végső maradékfelhasználás, minden felvágott szendvicsben végezte, hogy az úton ne éhezzünk, ezekkel vészeltük át az utat, és be kell látnom, a vacsora sem volt sokkal egészségesebb, mert már nagyon éhesek voltunk, így megálltunk egy Mekiben, ahol lehet enni gm sajtburgert és megvacsoráztunk.
Hát így éltük túl mi a 12 napot Trogirban, minden napot és pillanatot átélve és élvezve, Hannával mindenről mindig egyeztetve, hogy mit szeretne enni. Úgy gondolom maximálisan megoldottunk mindent, ahogy csak tudtuk, hogy ő is úgy érezze nyaral és nem marad ki semmiből. Örülök, hogy sikerült.
Néhány összefoglalóval zárnám a bejegyzést, ami már így is nagyon hosszúra sikeredett.
Éttermek:
A legtöbben segítőkészek, beszélnek angolul, nagyon sok étteremben lehet gluténmentesen étkezni, de mindig kérdezzetek utána, hogy mennyire figyelnek oda a készítési körülményekre, mert tudjuk, hogy a cöliákia nem játék! Ha kicsit is úgy érzed, hogy nem győztek meg, bizonytalanok, vagy nem foglalkoznak a dologgal és csak bólogatnak, akkor ne kockáztassatok! Fogtok találni olyan helyet, ahol szívesen esztek!
Boltok:
Ahol mi jártunk, Konzum, Kaufland, Lidl, Plodine.
Lidl-ben alap termékeket megvehetsz, amikről pl. tudod, hogy gm (tej, sajt, felvágott), de semmi gluténmentes egyéb termék nincs náluk, nem úgy, mint itthon. 🙁
Konzum-ban, ha szerencséd van és nem fosztották ki, akad Schar kenyér, de ne várj csodát és ne lepődj meg, ha nincs. Viszont itt vettük a GM cevapot, ami finom volt!
Kaufland, itt már jóval nagyobb a felhozatal, ha nem akarsz otthonról vinni dolgokat, be tudsz szerezni ezt-azt!
Plodine: egy itthoni Intersparhoz hasonlítanám, szép, mutatós, áttekinthető polcrendszerek, Schar termékek vannak, tészták vannak (sajnos nem fotóztam ezeket), illetve itt találtunk chips-et, aminek H. nagyon örült.
Fagyi:
Ha jégkrémet akarnál enni, mindenhol Ledo van, amik nem biztonságosak egy cölisnek. Piszok ritkán találni elvétve a bazársoron pl. Algida jégkrémet, itt az ismert darabok (pl. Calippo) biztonsággal fogyaszthatóak. A gyerekek jégkásáztak, illetve a fentebb említett fagyizóban ettünk kizárólag fagyit, ha épp arra vágytunk.
Fontos:
Nem olcsó semmi! Sőt, mondhatni piszok drága lett Horvátország, nem tudom, mikor mentek fel az árak ennyire, évekkel ezelőtt nem éreztem ekkora különbséget, csak azt, hogy valamivel drágább, mint itthon, de nem ennyire kiugró. Vigyetek zsetont! 🙂
Tudom, nagyon hosszúra sikerült, de ha már 1 embernek is tudtam segíteni azzal, hogy ötletet adtam, hogy induljon neki az útnak,
mit vigyen, vagy hol kérdezze meg, ehet-e biztonsággal, akkor már boldog leszek!
Jó nyarat mindenkinek!
Facebook-on, Instagramon megtaláltok HahoPihe Konyhája néven!
Nyomtatás
