Egyelőre csak kis mértékben rozsos. Bár sok háztartásban már lassan alapfelszerelés a rozsliszt, mi még mindig nem tartunk itt. De haladunk az úton 🙂 Viszont a drasztikus változást nehezen viseljük, és bár én nyitottabb vagyok az új dolgokra, a család többi részéről ez nem mondható el. Egyeske így se ette olyan jó ízűen a kiflit, mint szokta, feltűnt neki, hogy más…. a rozsos pékáruknak van egy fajta savanykás íze. Szerintem kis mennyiségnél ez nem is tűnik fel annyira, de úgy tűnik a válogatós gyerekemnél igen. Bár mit lepődök meg, egy mikro milliméternyi dolgot észrevesz az ételekben, ami neki nem tetszik, képes az egészet ott hagyni 🙂
Na ott tartottunk, hogy kifli. Finom, puha, és külsőre egész szép is lett. A receptet ITT találtam. A mennyiséget pusztán elfeleztem, hisz első próbánál nem szeretek nagy adagokat készíteni egyből. És a liszt egy részét rozslisztre cseréltem. A leírás szerint kívül ropogós lesz, na nekem nem lett az 🙂 Az egész puha, de nagyon fincsi…
Hozzávalók
8 db-hoz
30 dkg liszt
10 dkg rozsliszt
2,5 dl tej
2 dkg élesztő
1/2 ek cukor
1/2 ek só
1 ek kefír
1 ek olaj
Az élesztőt a cukorral langyos tejben kb. 15 perc alatt felfuttatjuk. A liszteket összekeverjük a sóval. Hozzáadjuk a kefírt, az olajat, és a cukros-élesztős tejjel együtt összegyúrjuk. Alaposan megdolgozzuk a tésztát, majd lefedve meleg helyen duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, 2 felé szedjük a tésztát, egyenként kört nyújtunk belőlük, és a köröket 4 részre vágjuk. Az így kapott háromszögeket a szélesebb felüknél indulva feltekerjük, ha kész, kicsit ívbe hajlítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire pakoljuk, langyos tejjel lekenjük a tetejüket, és újabb 15-20 percig hagyjuk pihenni.
A sütőt ezután 200 fokra kapcsoljuk, az aljába pedig egy tepsit teszünk, amibe vizet öntünk, és a kifliket kb. 18-20 perc alatt (figyeljük!) készre sütjük. (Elképzelhető, hogy a gőzben sütés végett nem lett kívül ropogós, legközelebb gőz nélkül fogom sütni.)
Vidám sütögetést! 😉
Nyomtatás
