Ez a keksz a már jól bevált zabpelyhes kekszem továbbfejlesztett változata. Az ihletet mi tagadás, Chef Viki adta. Aztán mégis kicsit más lett. Kókuszt kihagytam, mert nem mindig vevő rá a család. Helyette volt bontva egy kis őrölt mandula, ezt csempésztem bele, és a mézet jó kis házi baracklekvárra cseréltem, kihagyva a cukrot, hisz a lekvár önmagában is tömény cukor 🙂 Én egy cseppet se éreztem a plusz cukor hiányát, férj igen… az első darabot kissé le is húzta, aztán csak bepattant még pár a szájába. 🙂
Úgy szeretnék egy fotós tanfolyamra eljutni, és persze egy olyan gépet is, amivel jobb képeket tudok készíteni. Bár gyanítom elsősorban bennem van még mindig a hiba, nem a szerkezetben. Sebaj, az íze százszor jobb, mint a fotó mutatja. A mandulából tehettek bátran többet is akár, nekem ennyi volt a bontott csomagban. És ezen kívül már csak 1 van, ami más sorsra ítéltetett. Akkor íme az általam felhasznált mennyiségi adatok.
8 dkg zabpehely
4 dkg őrölt mandula
12 dkg liszt
1/2 tk szódabikarbóna
csipet só
5 nagy evőkanál baracklekvár
15 dkg margarin
A margarint a mikróban folyósra olvasztottam, hozzáadtam a baracklekvárt. A száraz hozzávalókat összekevertem, végül hozzádolgoztam a lekváros vajat is. Sűrű, de kissé ragacsos állagú tésztát kaptam. Betettem a hűtőbe egy kis időre (amíg megebédeltünk). 180 fokra előmelegítettem a sütőt, pici gombócokat pakoltam a sütőpapíros tepsire, és egy kanál hátuljával (amit néha vízbe mártottam) vékonyra lapítottam őket. A sütőbe tolva 13-15 perc alatt készre sültek.
Nem lett roppanós, mint az eredeti zabpelyhes kekszem, de az íze nagyon finom! Jó étvágyat hozzá! 😉
Nyomtatás
