Mivel közelegnek az ünnepek, az embert elkapja a gépszíj… engem általában az utolsó napon szokott elkapni, folyton későn jut eszembe, hogy nem csináltam ezt se, azt se, és az ajándékok vásárlásával is el szoktam maradni rendesen… persze minden évben megfogadom, hogy a következő évben idejében hozzáfogok mindenhez, aztán mintha ezt varázsütésre elfelejteném, a következő évben újra kezdődik a kapkodás. Rá kellett jönnöm, hogy az eddigi adventi naptárunk már nem annyira aktuális, hisz 2 gyerek van, és kis kapacitású. Azt nem szerettem volna, hogy egyszerre kettő lógjon, így egy egyszerű megoldást választottam, de mivel ez a projekt még csak félig van kész, ezt egy másik bejegyzésben teszem nyilvánossá.
Aztán ha lecsengtek ezek a “barkácsolós” dolgok, akkor újra ehető dolgokkal igyekszem töltögetni a blogot.
Na de kanyarodjunk vissza a koszorúhoz. Nos, adventi koszorúnk nekünk általában csak akkor volt, ha kaptunk. Mióta saját lakásban lakunk a férjemmel, így az elmúlt 6 évben ha jól emlékszem ez 1szer, vagy 2szer történt meg. Na de most!!! Elhatároztam, hogy elkészítem a saját adventi koszorúnkat. Persze ezt is már 3 hete tervezem, és folyton elhessegettem a gondolatot, hogy nem, nekem ez nem megy, de ma úgy ébredtem, hogy megcsinálom, lesz ami lesz. El is mentem. Vettem is díszeket, szalagot, gyertyákat. 3 különböző helyen voltam, de sehol se kaptam már koszorú alapot. Így el is keseredtem, aztán ültem a szoba közepén, és megvilágosodtam. No nem annyira magamtól, hisz az ötlettel Levendulalány blogján találkoztam pár héttel ezelőtt. Azóta gyűjtöm is a papírtörlő gurigákat, mióta a blog függője lettem, és most lám, hasznomra volt. 3 darabra vágtam 4 gurigát, és szépen egymásba dugdostam őket. A részletes menetét itt találjátok. Ragasztószalaggal megerősítettem őket. Kicsit csálé, de így elsőre belefér.
Itt újra gondolkodóba estem. A szalag amit vettem, rövid volt betekerni a koszorút. Aztán találtam a fiók mélyén egy szép bordót, ami még az esküvői autónkat díszítettem, és eltettem “hátha jó lesz alapon”. Hát jó lett 🙂 Mivel ez áttetsző, így elég csúnyán mutatott a barna ragasztószalag, tehát keresnem kellett egy fehér anyagot is, először azzal takartam el a “csúnya” alapot, és erre tekertem rá jó szorosan a bordó szalagot. Nekem annyira tetszett így önmagában, hogy máris félredobtam a beszerzett arany gömböcskéket, mert túl giccsesnek ítéltem. Kimentem a kertbe, a borostyánról lecsíptem a bogyókat, és ezeket, illetve a gyertyákat is ragasztópisztollyal rögzítettem.
És végül egy kis reklám (nem mintha részesedésem lenne belőle 😀 ), az Aldiban a kisebbik Mikulás virág 249,-Ft, nekem ennél nagyobb nem is tetszene az asztalon, és szerintem megéri.
Nyomtatás
