Zabkása

Fura, de még életemben nem ettem zabkását. Változik a világ, aztán persze idővel megismétli önmagát. Az utóbbi években egyre több a tudatosan étkező ember, egyre több konyhában kerülnek terítékre a “régi” idők ételei is… Nálam most jött el az idő, hogy kipróbáljam. Erről jut eszembe, hogy Férj talán evett úgy 5 éve, amikor Siófokon voltunk nyaralni egy nem túl jó szállodában. Még fel is volt háborodva, hogy úristen milyen kosztot adnak reggelire itt. Megjegyzem tényleg nem volt túl jó a félpanziós ellátás 🙂 Csak most az nem dereng, hogy végül beadta e a derekát, és megkóstolta, vagy sem. Én tuti kihagytam.

A hőségre való tekintettel a zabpelyhes keksz szóba se jöhetett, mert nálunk az úgy készül, hogy minimum dupla adag, az kb. 6 tepsi, és az nagyon nem tolerálható ilyenkor nálam 🙂 Természetesen B. ezt se kóstolta meg, pedig nagyon lelkesen segített az elkészítésében, reméltem ez meghozza a kedvét, de tévedtem… Szerintem érdemes elkészíteni tört szemű zabpehelyből, nekem az egésszel kicsit túl darabos volt, így botmixeltem rajta egyet. Hogy a nyálkássága ennek köszönhető e, azt nem tudom, de az ízén még ez sem rontott. Fotózni türelmetlen voltam, a kanál se áll jól, a kép se tökéletes, de ez a meleg tényleg leszívott rendesen minden területen 🙂

10 dkg zabpehely

2 dl tej

2 dl 100%-os almalé

1 kk fahéj

2-3 ek méz

Egy teflon serpenyőt felforrósítok, beleszórom a zabpelyhet, és 2-3 perc alatt, kevergetve felmelegítem. Hozzáöntöm a tejet, rászórom a fahéjat, és takarék lángra téve a tűzhelyet, kevergetve várom, hogy beszívja a tejet a zabpehely. Ha már szinte beszívta, hozzáöntöm az almalevet is, pár percig még együtt melegítem, majd leveszem a tűzről, hozzákeverem a mézet, és hagyom pihenni, hogy beszívja az összes nedvességet. Friss, aszalt gyümölcsökkel, magvakkal egyaránt finom. Én natúr készítettem, pont azért, hogy nagyobb legyen rá az esély, hogy B. eszik belőle 🙂 Nem lett nagyobb… 🙂 Jó étvágyat!