A torta idézőjeles, mert igaziból nem torta 🙂 Az eredeti recept egy csokis-karamellás keksz. TücsökBogár rendezte meg az SAD 5. fordulóját, mely a “Karamell, mert szeretem” címet kapta. Ilyenkor mindig átfut az agyamon, hogy jó lenne indulni ilyenen, de aztán rájövök, hogy én még elég kezdő vagyok ehhez. Ráadásul a karamellt imádom, de még sose csináltam. Szebbnél szebb, és jobbnál jobb receptek érkeztek, nekem elsőre Marisz keksze nyerte el a tetszésem, főleg készítés szempontjából, mert úgy tűnt, ez még nekem is menni fog 🙂 A terv az volt, hogy szép kis kockák készülnek majd, melynek a tetejére egyesével kerül a díszítés. A dísz pedig egy számomra újdonságnak számító dolog volt, és kicsit féltem, hogy ha nem sikerül, akkor csak szimpla kockáim lesznek, ami nem igazán passzol az Anyák Napjához. Mert hogy ez a süti Anyák Napjára készült. A díszítés pedig nem más, mint csokigyurma!!!
Szóval a kekszes alapot én “belegyömöszöltem” egy kivajazott gyümölcstorta formába. Szerencsére nem száradt ki nagyon a széle, ettől picit tartottam. Ettől függetlenül javaslom a négyszögletű tepsit, vagy a kerek tortaformát, a lényeg, hogy a rétegek egymás fölött legyenek. A recept rém egyszerű, és ha a csicsázást mellőzzük, elég hamar kész is van.
Hozzávalók
Tészta: 25 dkg margarin, 35 dkg liszt, 10 dkg kristálycukor, 1 tojás, csipet só
Karamell: 25 dkg margarin, 6 ek méz, 4 dl tejszín
Teteje: 20 dkg étcsokoládé, 1 dl tejszín, diónyi margarin
A margarint kockákra vágjuk, és a liszttel összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a cukrot, a csipet sót és a tojást. Összegyúrjuk a tésztát (gyorsan dolgozzunk vele, hogy a kéz melegétől a vaj ne olvadjon túlságosan meg), és legalább fél órára a hűtőbe tesszük. Ezalatt elkészítjük a karamellt.
Mindent egy lábosba öntünk. Én nagyon imádom a tejforraló edényemet, mert még sose ragadt le benne semmi. Most is ezt használtam. Szóval beletesszük a margarint, a mézet és a tejszínt, és felforraljuk az egészet. Ha felforrt, kicsit csökkentjük a hőmérsékletet, és folyamatosan kevergetjük úgy 20-30 percig, amíg picit besűrűsödik. Ne várjuk, hogy olyan legyen mint a képen, ezt az állapotát csak hűtés után éri el. Én is kicsit kétségbe estem, hogy mi lesz, mert elég híg volt, csak ahogy kevertem lehetett érezni, hogy azért sűrűbb lett. Ha kész, félretesszük hűlni. A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra. A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, és egy 25×35 cm-es tepsibe tesszük, és az előmelegített tepsibe toljuk. 35 perc alatt megsütjük. Ha kihűlt, ráöntjük a már szintén kihűlt karamell krémet. Tetejére felkockáztam 20 dkg étcsokoládét, hozzáöntöttem 1 dl tejszínt, és vízgőz fölött felolvasztottam. A végén hozzáadtam egy diónyi margarint a fénye miatt. A csokimázat a karamell tetejére öntjük, szépen elegyengetjük (látszik, hogy esetemben ez most nem sikerült), és csak várjuk, hogy az egész kihűljön 🙂 A szeletelés sajnos nem sikerült túl szépre, nem tudom Marisz hogy csinálta, talán laposabb volt a tepsiben készült süti, és így nem tudta a csokimáz összekenni a krémet.
Nálam egy gyümölcstorta formában, és egy 18 cm-es tortaformában készült el a fenti adagból így 2 adagnyi süti. A csokigyurma receptjét egy új bejegyzésben fogom közzé tenni 😉
Nyomtatás
Azért látszik, hogy hasonló az ízlésünk, mert Marisz süteménye engem is nagyon megfogott. 🙂 Szépséges lett a tortád!
Nem véletlen böngészem mostanában elsők közt a Te blogod, valahogy mindig fogamra valót készítesz 🙂 Én bátran ajánlom a sütit, fincsi 🙂
Kedves Haho-pihe!Nagyon jól sikerült a tortád, édesanyád biztosan örült neki, meg annak, hogy ilyen ügyes lánya van. Valóban az a kis probléma, hogy kétszeres terjedelmű lett volna nagyobb laposabb formában. Ehhez a formához elég lett volna a tetejére a fele csoki mennyiség. De a finomságán persze nem rontott a húsz deka csoki. A szeletést legközelebb próbáld meg vizes késsel, vagy ha van elektromos késed, azzal is szépen lehet tortákat felvágni.
Köszönöm 🙂 Ó a csoki mennyisége nem ügy, imádom az étcsokit, nekem így tökéletes volt az íze 🙂 A héten tuti újrázok a sütiből, de most csak itthonra szánom, így szépen kockák lesznek majd belőle 🙂