Hosszas kísérletezés előzte meg a tökéletes keksz elkészültét. Emlékszem, úgy 3 éve próbáltam először, amikor megkaptam Stahl Judit “Gyors édességek” című szakácskönyvét. Egy darabig kísérleteztem, aztán félretettem, mert jó volt, jó volt, de messze nem lett olyan mint a könyvben a fotón. Rendszerint szétfolyt a tepsiben egy nagy táblává. Aztán pár hete egy blogon megint találkoztam vele, mármint kicsit másabb változatban, ott talán corn flakes is volt benne. Próbáltam, elronthattam valamit, mert elég fűrészpor íze lett 🙂 És akkor több tanácsot meghallgatva, több receptet elolvasva végül ismét Stahl Juditnál kötöttem ki, csak most már odafigyelve a massza állagára, valamint megdobtam egy kis csokival, néha kókuszreszelékkel. A lényeg, amire úgy gondolom jó odafigyelni, hogy a massza ne legyen híg, álljon szépen össze. Tehát ha az összeállítás után híg, akkor gondoskodjunk róla, hogy kerüljön még bele pl. zabpehely (én előbb ezt szoktam hozzátenni, ha laza a tészta), esetleg liszt, v. kókuszreszelék. Azt, hogy finom, ismét a kisfiam igazolja, aki iszonyú válogatós, és ezt se volt hajlandó megkóstolni az első 4 alkalommal, bárhogy győzködtem. Aztán valahogy csak a szájához került, és azóta az egyik kedvencévé vált, van hogy ő maga kéri, hogy süssük meg. Íme tehát a saját ízünkre formázott változat, melyből most már a cukrot is kihagyom, és kizárólag mézzel készül.
A margarint a mikróban folyósra olvasztom, majd félreteszem hűlni. A sütőt előmelegítem 175 fokra. A lisztet összekeverem a zabpehellyel, a szódabikarbónával, a feldarabolt étcsokoládéval és a csipet sóval.
A mézet hozzákeverjük az olvasztott margarinhoz, majd az egészet hozzáöntjük a lisztes-csokis-zabpehelyhez. Egy ilyen állagú masszát kell kapjunk:
Ha ennél hígabb, akkor mehet hozzá még zabpehely, vagy liszt. Ha nagyon sűrű és nem áll össze, akkor pedig víz vagy tej. Ha kész, diónyi gombócokat teszünk egy sütőpapírral bélelt tepsire. Vizes ujjal szép laposra (mint egy keksz) nyomkodjuk őket egyesével, és az előmelegített sütőbe tolva kb. 12-13 perc alatt megsütjük. Ha megsült, még puha, várjuk meg amíg kihűl, és csak utána szedjük le őket, különben sérülnek. Ha jól dolgoztunk, igazi kekszet kapunk végeredményül, mely jól záródó dobozban jó ideig eláll. Éppen ezért én általában duplázom az adagot, és így is elfogy 3 nap alatt 🙂
Nyomtatás
Jól sikerült a zabpelyhes kekszed, megérte kikísérletezni a megfelelő állagú tésztát!
Köszönöm 😉 Azóta majdnem minden héten készül legalább egyszer egy dupla adag 🙂