Beigli

Immáron a 3. adag beigli sül a sütőben, mert azt mondtam addig nem nyugszom, amíg nem találom meg a tökéletes receptet, a tökéletes töltelék-tészta arányt…
Az első 3 rúd beiglim kinézetre szinte megszólalt, apa meg is jegyezte, hogy jé, te ilyen szépet tudsz sütni?! (Hát igen, korábban már írtam róla, hogy mindig aggályai vannak a sütő/főző tudományommal, hát miért lett volna ez most is másként? 🙂
Szóval az első adag kinézetre szupi, viszont középen nem láttam a tésztát, kicsit fullasztó volt a tömény dió 🙂 A mákosnál ugyanez történt, plusz megspékelve azzal, hogy inkább tűnt kaviárosnak, mint mákosnak 🙂 Hiába erősködött a bácsi a piacon, hogy botmixerrel, cukor hozzáadásával igenis lehet mákot darálni, nekem nem ment 🙂 Na aztán jött a második adag beigli, az tiszta mákos, gondoltam másképp osztom el a tésztát, aztán kevesebb töltelék, az eredmény nem lett rossz, sőt ízre szupi, a kinézettel akadnak problémáim, ugyanis dupla olyan vastag, mint kéne. Ennek oka, hogy nem voltak szorosan egymás mellett a rudak, és csak nőtt, és nőtt, és nőtt…
Aztán akkor itt a 3. sütés, ezek minibeiglik, rövidebbek, így jobban tudtam pakolgatni a tepsiben. Még várat magára a felbontás, mert forró, de ennél többet nem próbálkozok, azt hiszem ez már jó, hisz minden adott ahhoz, hogy jó legyen 🙂 Az egyetlen bibi (mert azért annak nálam mindig kell lennie), hogy Benedek épp alkotott, és mivel takarítanom kellett, kapkodtam, és elfelejtettem még hidegen megszúrkálni. Már akkor jutott eszembe, amikor kelt vagy 20 perce a melegben, és addigra már elkezdett megrepedezni a teteje. Ettől függetlenül nem lett vészes az eredmény, a fotó majd bizonyítja 🙂
Ha kihűlt, majd készítek fotót a belsejéről is, meg kicsit gusztábban, ez most egy mezei kép, de mint mondottam, frissen sült 🙂

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 12 dkg vaj, 12 dkg zsír, 1,5 dl tej, 3 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, 2 tojás, csipetnyi só.

A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot. Langyos helyen kelesztjük. Addig a lisztet a felkockázott margarinnal és a zsírral alaposan szétmorzsoljuk, hozzáadjuk a csipet sót, majd 2 egész tojást, és a felfuttatott élesztős tejet. Alaposan összedolgozzuk, majd hideg helyre tesszük (hűtő) amíg elkészítjük a tölteléket. A cukros diót és a cukros mákot is nyakon öntjük a felforralt tejjel (apránként öntsük, mert csak hozzávetőlegesen írtam az 1 dl-t, nézzük, hogy mennyit vesz fel). Aztán bele a rumba áztatott mazsola, esetleg még plusz rum a diósba, a mákosba pedig a lekvár. Ha kész, kivesszük a tésztát a hűtőből, átgyúrjuk lisztes deszkán, 2 felé osztjuk, kinyújtjuk, megpakoljuk a töltelékkel (egyik diós, másik mákos). A 2 rövidebb oldalát behajtjuk, majd a hosszú oldalán feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, nekem az vált be, ha szinte egymás mellé, vagy csupán 1 pici rést hagyva közöttük. Ezután felütünk 1 tojást, kettészedjük a sárgáját és a fehérjét. Megkenjük alaposan a sárgájával, és újra hideg helyre tesszük fél órára. Utána kenjük át a tojásfehérjével, majd villával szúrkáljuk meg alaposan. Így tegyük langyos helyre még fél órára (pl. sütő 50 fok), utána pedig szép lassan, 160 fokon süssük pirosra. Ha kihűlt, szedjük szét a rudakat, és szeleteljük. Jó étvágyat!

Nyomtatás